Üveggyöngy(ös)

Ősszel 6-0 volt ide, kirándulunk egyet, busszal meccsre - ez olyan élsportolós feeling, tök jó lesz. Könnyű 3 pont aztán jöhetnek a nehéz ellenfelek, süt nap, fúj a szél, szép a tavasz, mi kellhet még?
Gyöngyös AK - Szt. István SE       U-17     labdarúgás és bajnoki
0-1 (0-0)
Gyöngyös: Pári - Volyák, Kovács Z., Fülöp, Bozsik, Nagy-Kovács, Kernács, Balázs, Hegedűs, Fótos, Krecsmarik
Szt. István SE: BARANYI S.(10) - Földi R.(5), Szabó B.(6), Tóth I.(6), Balázsovics M.(7) - L. J. Dzsoni(7), Iglódi K.(7), Rába P.(7), Prazsák L.(6) - Horváth B.(5), Dankó D.(4)
Csere: Pári helyett Rudas a szünetben, Fótos helyett Gonda a 60. percben, Kernács helyett Csorba a 88. percben
ill. Prazsák helyett Lak I.(6) a szünetben, Rába helyett Tóth B.(7) és Iglódi helyett Barthel G.(4) a 68. percben
Sárga lap: Gonda a 71. percben, ill. Rába Patrik és Horváth Bendegúz a 40. percben, Iglódi Kristóf a 43. percben, Dankó Dániel a 63. percben
Gól: Szabó Bertold (11-esből) a 92. percben
Mint a fenti adathalmazból kiderül, nem úgy lett ahogy előre elgondoltam. Nehéz szülés volt - mi is benne voltunk, de azért a dolog kulcsa egy olyan eseménysor lett, amire hosszúnak is nevezhető labdarúgó (játékos, edző, sportvezető) időszakom alatt még nem láttam példát.
Egy játékvezető, aki ha igazságosan ítélkezik balhé nélkül lehozhatná a meccset de nem teszi - ilyen már volt. Egy játékvezető, aki részrehajló a hazai csapat javára - hát ki ne látott volna ilyesmit?
Ha idegen (?) megyébe utazunk, agyonüt a bíró - ezen már meg sem lepődöm. De hogy ezek után a hosszabbításban (már erre sem kötelezi senki) 11-est ítéljen a VENDÉG csapatnak (ugye most épp nekünk) - ez a kétfejű tehén esete nekem. Pedig ez történt. A spori nem adott tizit mikor Bendegúzt derékon rúgták az első félidőben. Nem adott gólt, mikor a gólvonal közeléből kanalazták ki a labdát és akkor sem mikor a labda valahol a vonal körül gurult végig (ezzel nem az a baj hogy valóban bent van-e, hanem miután senki nem lehet biztos a dologban, azonnal tudható a SZÁNDÉK). Ebből az egész katyvaszból egy üvöltöző edző (jómagam) és egy tökéleteset produkáló kapus (ez meg Sándorunk) lett.
Vagyis ahelyett hogy simán nyertünk volna, majdnem kikaptunk, mert a kinyíló védelem mellett 3 alkalommal is szinte a félpályáról hozták egyedül kapura a labdát a hazaiak - ám Sanyi nemhogy védett, de még a labda kipattanásától is megkímélte a csapatot: fogta az 1:1 elleni szitukat. Aztán a végén Tóth Bence betört a büntetőre és alárúgtak, jött a büntető, Berti beverte, a hazai mester felrobbant, a bírónak azonnal lett egy jó csomó anyja és azoknak nagyrésze prostioként keresheti a kenyerét a feltételezés szerint - de kit érdekelt ekkor már ez, ugráló rózsaszínűek egymás nyakában, sokkos öröm az ilyesmi. Sokat tettünk a győzelemért, hittünk benne (mármint a fiúk, én már kevésbé) - így végül tényleg szép tavaszi napon jártunk Gyöngyösön.