Sűrüsödik a felelősség

Akar róla beszélgetni? - szokta kérdezni a pszichológus a betegétől és mivel az ember nem a temérdek idejének eltöltésére jár ilyen helyre, általában igen a válasz. Aztán jön az adott probléma kidumálása jó pénzért. Kiderül hogy azért csaljuk az asszonyt mert gyerekkorunkban láttunk egyszer egy vizelő lovat, vagy azért lettünk bankrablók mert szintén gyerekkori emlékeinkben ott kuksol a szomszéd kamasz lánya aki kinevetett minket mert elhittük hogy a Jézuska hozza hímes tojást. Mindenesetre a kibeszélés sokat segít és általában a titkolt dolgainkról szól. Titkos emlékek, tettek és persze a soha ki nem mondott vágyak. A kérdés, hogy a vágyálmok kimondása mennyire rontja a beteljesülés esélyét? Ha nagyon szeretnénk Angelina Jolie vagy Shakira csókját - szerintem tök mindegy hogy hirdetjük-e ezt a szándékot, valószínűleg 50-50 százalék esélyünkön nem ront a fecsegés (én már benne vagyok - ez az én 50 százalékom, az övéké meg majd kiderül). A valószínűbbnek tűnő óhajokkal kapcsolatban azonban van egy babona: ki ne mondd, mert elkiabálod - ja, van még a medve bőrére való előre ivás is - pedig kevésbé balszerencse orientált népeknél a tervek megfogalmazása, megnevezése a majdani siker egyik fő kulcsa.
Hát persze hogy a bajnoki címről beszélek. Úgy kezdtük a tavaszt, hogy egy pont előnyünk volt a Jászberény és kettő a Szolnok előtt. Ez már eleve nehézzé tette a hosszú távú álmodozást, ekkora fórnál egyet tehet az ember: nyer. Most túl vagyunk 5 fordulón (Jászberény, Dunakeszi, Dabas, RKSK, Gyöngyös) és amit nekünk kellett, azt megtettük. Nyertünk és nyertünk, míg a vetélytársak közül a szolnokiak hagytak Szigetszentmiklóson kettő és Jánoshidán három pontot - a kalkuláció szerint ők már nehezen hozhatnak be minket. A jászberényiek tőlünk zakóztak, viszont a többi meccsüket hozták, hátrányuk csak 4 pont - viszont lesz még Jászberény-Szolnok, szóval nekik kicsit nehezebb a dolguk mint nekünk - persze ez nem igaz, mert a most következő két hétben játszunk a tavasszal még veretlen Szigetszentmiklóssal és megyünk Szolnokra, ami nem tűnik kéjutazásnak.
A mai találkozó előtt már ki kellett mondani: ez a két hét sok mindent (ha nem mindent) eldönthet (eldönt). 6 szerzett ponttal már csak nagyon bután bukhatjuk el a bajnokságot, 4 esetén reális marad az esély, ennél kevesebbel lehet izgulni mit tesznek a többiek. Ez határozta meg a mérkőzés előtti megbeszélés hangulatát, a teher viselésének feladatait tárgyaltuk át. Jó érzés, de nem élvezetes hétről-hétre azzal szembesülni: mindenki rád vadászik, a híred megelőz és félnek tőled, miközben alig várják hogy elrontsák a játékodat.
Úgy gondoltam a Szigetszentmiklós nehezebb ellenfél lesz mint egy hét múlva a Szolnok. Itt pontot veszíteni - az a jövő hetet teszi ijesztővé, ha csak ott történik valami hiba az csak arról szól majd - szóval oszt és szoroz az ember, aztán mindig oda jutok: nyerünk, aztán számoljanak a többiek.
Szt. István SE - Szigetszentmiklósi TK     U-17    bajnoki rangadó
5-3 (2-0)
Rozsnyai u., 50 néző (kis jóindulattal)
Szt. István SE: Baranyi S.(7) - Földi R.(5), Szabó B.(6), Tóth I.(4), Balázsovics M.(6) - L. J. Dzsoni(6), Rába P.(7), Iglódi K.(7) - Horváth B.(6), Dankó D.(6), Lak I.(8)
Szigetszentmiklós: Lajtos-Németh A., Farkas B., Beiszer, Nabilek, Kovács L., Szőke, Kanalas, Kovács M., Obaidi, Golts
Csere: Rába helyett Barthel G.(6) a szünetben, Iglódi helyett Tóth B.(5) a 66. percben, Lak helyett Király F.(-) a 79. percben, Földi helyett Pacsuta N.(-) a 84. percben, Dankó helyett Szűcs Á.(-) a 88. percben, L. J. Dzsoni helyett Kucsera B.(-) a 90. percben
ill. Kovács M. helyett Tótok a szünetben, Kovács L. helyett Szabó M. a 78. percben
Sárga lap: Kovács L. a 15. percben, Szőke a 70. percben, Beiszer a 73. percben
Gólszerzők: Lak Imre a 2. percben, Lak Imre a 26. percben, Tóth István a 77. percben, Balázsovics Máté a 83. percben, Király Ferenc a 88. percben -ill. Kanalas a 64. percben, Obaidi a 71. percben, Farkas B. a 84. percben
Ez is meglett. Nem csalódtam, nehéz volt. Álomszerű a kezdés, kispályára illő passzjáték után sakk-matt és Lak Imi vezetést szerzett, majd folyamatos mezőnyjáték után újra Ő talált a kapuba, 2-0 a félidő, épp mint az ősszel Miklóson. A második játékrészben egy buta kezezés a 16-os vonala környékén, a szabadrúgást a vendégek gólzsákja (mellesleg a Szt. István tanulója, néhány játékosunk osztálytársa) irgalmatlanul bevarrta a léc alá - épp mint az ősszel. Majd egy technikai hiba a belső védelemben és máris 2-2 - épp mint az ősszel.
Mi lett akkor a végeredmény? Vissza lehet nézni, 4-2 ide - most 5-3, Tóth Pisti javít, majd a kis Balázsovics Gerás gólt rúg (hohó, a Holland - Magyar is 5-3 lett, csak az nem ide) és Királyunk is betalál - a vége fieszta, lelki görcsök felszabadulása, az ellenfél gratulál, még a jövő héten egy bruszt, aztán (most úgy látszik) kicsit könnyebb ellenfelek és lehet majd ünnepelni - na, Mester, ne kiabáljuk el, ne igyunk a medve bőrére, magyar ember evés közben nem beszél - ez az az evés, ami közben megjön az étvágy - sutba a közmondásokkal kedves pszicho barátunk, igen, akarunk róla beszélgetni, megnyerjük mostmár, ha a fene fenét eszik is!