Diákok

A Magyar Diáksport Szövetség (remélem jól írom a nevét) párhuzamosan a szakszövetségek versenyeivel (lásd: bajnokság) különböző korcsoportokban rendezi a hol kis- hol nagypályás bajnokságait. Az általunk érdekeltté vált korcsoport (1994. január 1. és azután születettek) idén már nagypályán vívja küzdelmeit. A sorozat elvei a következők:
A játékosoknak az adott tanintézetbe kell járniuk, mindegy milyen versenysportolói kötődésük van. A csapatok területi selejtezőket vívnak, majd országos elődöntő következik. Így kialakul a nagydöntő mezőnye, akik valahol az országban (általában) kétnapos döntőn vesznek részt. És itt jön az érdekesség: a végső győztes jogot szerez a világdöntőn (diák VB) való részvételre - a következő korosztálynak. Tehát - ha véletlenül Dankó Daniék nyernek és a VB mondjuk Dubaiban lesz, akkor - Lak Imiék mehetnek. Így egészséges esetben egy évfolyam biztosan drukkol az előtte járóknak.
A játékidő kétszer 40 perc, a területi selejtezőn még mezszám sem kötelező, nem kell sípcsontvédő - szóval elég szotyi az egész - a régiós viszont már komolyabb: számozott mezeknek kell lenni a játékosokon.
Budapesten (ki érti ezt) három középiskola tartja fontosnak már évek óta az indulást: Dózsa György Gimnázium (jellemzően Újpest és REAC játékosokkal), a Kölcsey Ferenc Gimnázium (Vasas) és a Szt. István (vagyis mi). Idén az első találkozón: Szt. István - Dózsa 2-0, gólszerzők: Prazsák László és Horváth Bendegúz. Az ellenfélnél játszott Albert Dávid, a 17 éves csapatunk tagja is. A második fordulóban Kölcsey-Dózsa 4-3, ekkor eldőlt mi vagyunk a budapesti bajnokok már egy döntetlennel is. Ám a végeredmény: Szt. István-Kölcsey 3-0 - és máris nyakban az aranyérmek s ami a legfontosabb, elsőként az országos elődöntőre nekünk nem kell utaznunk, április 27-én hozzánk jönnek a többiek. Ekkor a gólokat Horváth Bendegúz, Lak Imre és Dankó Dániel szerezték.
A csapat tagja a saját versenyzőkön kívül a Ferencvárosból Gál Szabolcs és Fekete Csaba, a Csepel-Infotekből Pénzes Máté és a III. kerületi TUE-ből Kocsis Balázs.
Itt megállok egy pillanatra. Az iskolai sport a világ sok táján (hmmm... főleg Amerika) szinte egyenértékű a profi versenyzéssel. Egy-egy középiskolás vagy egyetemi találkozón ugyanannyi néző van mint egy VB döntőn, az pedig természetes, hogy tanár és diák egyaránt ott őrjöng a lelátón és mindenki baromi büszke a suli sikereire. A játékosoknak kitüntetés, ha bekerülnek egy-egy korosztály suli-krémjébe.
A Szt. Istvánba jópár élsportoló jár. A hagyományok persze halványulnak, mégis az FTC aránylag számos labdarúgót irányít ide tanulni. Ezek a fiúk mind szerepelhetnének a diákmérkőzéseken - ám (már bocsásson meg a világ) letojják ezt az egészet. Idén is végigkérdeztük ki akar - nem írom tovább, a fent említett négy fiú jött, a többiek pedig mindent kitaláltak hogy kimentsék magukat - alma mater, hova leszel így?
Szóval április 27. Rozsnyai u., Szeged, Dunakeszi, Tatabánya egy-egy középiskolája és mi magunk - csak egy maradhat ki továbbjut, tiszta Hegylakó, elő a kardot oszt hulljanak a fejek, hajrá Szent István!