Kevés közben megy el az étvágy

Amikor a rájátszásról elmélkedtünk úgy számoltam, kikapunk (esetleg, bár Illovszky Rudi bácsi örökbecsűje szerint a vereséget nem tervezi az ember) a Gázosoktól, az Újpesttől, a Grundtól és meglátjuk mire jutunk a BVSC-vel. Megverjük az Újbudát, a Hegyvidéket, a Tárnokot, az MLTC-t és a Soroksárt. Azt már tudjuk, hogy a Mátyásföddel mire mentünk - leginkább a semmi a jó jelző. Ráadásul a bajnoki kiírás bukéja, hogy az összes(!) mérkőzést idegenben játszhatjuk - egyedül a tárnokiak jönnek hozzánk, de ők is csak a vidéki jellegük miatt kénytelenek a hazai meccseiket vendégként letudni. Ez volt ma - idegen pálya mivoltunkat azzal jeleztük, hogy műfűhöz szokott talpacskáinkat bokáig érő fűben rakosgattuk egymás elé - az eredményből mindjárt látjuk leginkább egymás mellé (ácsorgás).
Tárnok - Szt. István SE        U-16     labda környéki álldogálás bajnoki kiírás szerint
Rozsnyai u., 30 néző
4-1 (1-0)
Tárnok: Családi - Völgyi, Panyi, Berényi, Pusztai, Farkas, Májer, Fehér, Czeilinger, Sárai, Vajda
Szt. István SE: Baranyi S.(3) - Magyari G.(5), Pacsuta N.(5), Király F.(5), Laki M.(3) - Szűcs B.(5), Csabán L.(4), Balázsovics M.(4) - Horváth B.(3), Barthel G.(2), Lak I.(4)
Csere: Pusztai helyett Dallos a 61. percben, Czeilinger helyett Csősz a 80. percben, Sárai helyett Édes a 84. percben, Családi helyett Ravasz és Vajda helyett Hellinger a 85. percben
ill. Barthel helyett Balogh Cs.(2), Szűcs helyett Klapka R.(5) és Laki helyett Kövy A.(5) - mindhárom a szünetben, Lak helyett Wesselényi T.(3) a 64. percben, Balogh helyett Kostyák Zs.(3) a 67. percben
Sárga lap: Májer az 56. percben, Dallos a 70. percben, ill. Pacsuta Norbert a 41. percben, Horváth Bendegúz a 70. percben, Balogh Csaba a 65. percben
Gólszerzők: Vajda a 22. percben, Horváth Bendegúz az 54. percben, Fehér a 63. percben, Fehér a 70. percben, Panyi a 80. percben
Szép volt. A műfüvön sisakos lovagok püfölték a tojás alakú labdát és egymást, a füves pályánkat viszont nem nyírták le, így békés kalászos közepén próbáltunk szaladozni (keresem a kifogásokat, az egyetlen baj, hogy az ellenfél is ezen a felületen játszott - mint látható kicsit eredményesebben mint mi). Olyanok voltunk mint a jóllakott óvodások - mintha meg lennénk sértve, hogy nem egyedül vagyunk a küzdő(?)téren.
Beszéljünk először a pályaválasztó vendégekről. Tudtuk, hogy van egy Vajda Dani nevű emberük, aki a góljaik jó részét termeli. Láttuk hogy a csapatkapitányuk a pálya közepén egy fajsúlyos figura - és ennyi. Tanult elemeket jó szinten adtak elő - na de ennél azért több kellene hogy így megverjen minket egy csapat. Ha ez mégis bekövetkezik, az a mi hibánk. Nekem sosincs bajom azzal ha erősebb, jobb játékosok oktatnak - de ez a két meccs azért már túlzás. Mindkétszer az ellenfél vezet. Mindkétszer egyenlítünk. Mindkétszer a játék nagy részében uraljuk a találkozót - aztán jön valami kapitális baklövés és még a kicsit kapjunk ki tartása sem marad meg.
A mai első félidőben a térfélhasználat aránya (kb) 70-30% volt a javunkra. Kapura lőttünk 17-szer, míg a tárnokiak 2-szer. Az egyenlítés után is nyomtuk a semmilyen hasznút, és kaptuk a gólokat - de nem ez az igazi gond.
A múlt héten Tóth Pistit, ma Bendegúzt játszattam, mintegy stabilitás növelőként - tök kudarc volt mindkettő. Bendi ráadásul mindenkivel összeveszett aki arra járt, még az ellenfél edzőjével is ekézték egymást - pedig az nem is járt arra, csak álldogált a pálya mellett. Mézi pedig (már nem először) azt képzeli, ő a helyi Terminátor, amolyan "Gyere ki a hóra, egy szóra" stílusban röhögteti ki magát és a csapatot hepciáskodásával. Barthel Gabi sérüléséből felgyógyulva a nagyobbaknál úgy játszik ahogy egy labdarúgó szokott, itt, a saját korosztályában sunnyog egy kicsit, majd egészségügyi sétáját elvégezvén ücsörög a padon, csendben emésztve reggelijét. Pacsuta Norbi az ősz elején nagy reményeket keltett, ha az U-17-ben szóhoz jut mai napig nem enged a szintből - itt viszont a szélbe szállt füst minőségét produkálja hétről-hétre. Soroljam? Mondjam hogy Balázsovics Máté körvadászatot rendez ha kicselezik, hogy Csabán Laci mennyire nem érzi a pálya mélységi tagozódását (és nem képesség hiányában, hanem fegyelem híján), hogy Magyari Gabi őrjöng, hogy nem hajtanak a társak? Baranyi Sanyi meccset hoz a nagyoknál, itt meg olyan potyát kap amilyet csak igazán nagy sztárok engedhetnek meg maguknak? Beszéljek Tutyiról aki inog a klasszis és a semmilyen között? A gond igazából az, hogy ezeknek a fiúknak a tartást adó társ hiányzik leginkább. A münchauseni megoldás nem sajátunk (sajnos). Pedig baj van ha nem tudjuk saját hajunknál fogva kirántani magunkat a bajból. Hogy lesz ebből NB II jövőre?