Celebvilág a Rozsnyai utcában

A celeb a 21. század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a celebritás (angolul: celebrity - jelentése: híresség, hírnév, híres ember, ismert személyiség.) rövidüléséből származik. Elsődleges jelentése: felkapott, „ünnepelt” híresség. A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem (vagy nem szükségszerűen) az illető tudása, ill. egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók (olvasók, nézők) gondolatvilágába. E mellékjelentés nem tagadja, hogy az egyébként celebnek kikiáltott személyek társadalmilag valóban értékes teljesítményt produkálhatnak, csupán arra utal, hogy e produktum nem szükségszerű.
(Wikipédia)
Kezdem az elején. Halásztelken voltam ifiedző, mikor játékosommá vált Deák Zsolt. Bár ha igazán az elején akarnám kezdeni azt írnám, születtem mint egészen kis csecsemő - de nem terhelnék senkit pelenkás, kakaós éveimmel.
Zsoltival különleges, bensőséges edző-tanítvány, szinte apa-fiú viszony alakult ki köztünk, hogy később testnevelő-edző szakon végzett a TF-en, abban talán nekem is volt szerepem. Az ő barátjaként ismertem meg Bárdi Kristófot, az egykori szépreményű labdarúgót, ki megismerkedésünk idején Zsolesz csoporttársa volt az egyetemen és karriervágyával leszámolva elsősorban majdani edzői sikerekről álmodott épp soros kedvese vállán. Ezzel a sajátos fordulattal próbáltam bevezetni, hogy a tanulás mellett mindkettőjük fő elfoglaltsága a szebbik nem meghódítása lett - kevés terv realizálódik oly hatásfokkal mint esetükben - szem szárazon, hölgy parlagon nem nagyon maradt a környezetükben az eltelt évek során.
Kristóffal barátságunknak némi közös üzleti vállakozás adott mélyebb alapokat, majd tavaly eltűnt szem elől - csak hírből tudtam hogy valahol Kolumbiában leledz - egy valóságshow résztvevőjeként pusztítja az ellenkező nem mintapéldányait. Az Éden Hotel azóta képernyőn van, barátom (remélem nem túlzok) miatt életemben először nézek is egy ilyesmit - de erről többet itt nem írhatok, mert a jogtulajdonos engedélye nélkül már a műsor nevének nyilvános leírása is veszélyes lehet.
Lépjünk a sportra. Már két hete azon ügyeskedek, mivel szakítsam meg a monotonitást, érzem a fiúkon a tét és néhányuknál (főleg a kicsiknél) a túljátszottság miatti fásulást. Kaptak pihenőnapot, tartottunk játékos(nak szánt) versenyeket és a Szolnok meccsre való felkészítés csúcsának szánva megkértem Éden Kristófot (micsoda név), tartson egy foglalkozást a fiúknak.
Szenzációs volt. Az egy dolog, hogy valaki felkészülten levezet egy tréninget. Jó gyakorlatok rutinból is csinálhatók, Oké, legyél még egyéniség is, az sokat segít önmagad elfogadtatásában, de még messze nem minden. Kell valami, amit meg sem lehet nevezni, tanítani még annyira sem: sármnak hívják. Nekem kényelmes délután volt, ültem kint és néztem hogy szeret egymásba a barátom és a csapatom. Mondhatom, remek érzés volt.
Az utójáték az öltözőben, a kolumbiai élménybeszámoló - szigorúan a már képernyőn volt eseményekkel - remélhetőleg hozzájárul egy szolnoki diadalhoz. Ezúton is szeretném megköszönni Kristófnak: kezdő edzőként még talán nem tudja, a legtöbbet tette amit egy sorsdöntőnek gondolt meccs előtt tenni lehet. Kinyitotta a felszabadultság csapjait - zseniális fickó, várjuk jöjjön és legyen velünk minél többször.