A derby 2. - Úti napló 3/1

Furcsa képet festett az aréna. A négy oldal közül a várhatóan Inter "B közép"-nek helyet biztosító rész tök üres a kezdéskor, csak egy olasz nyelvű drapéria árulkodik valamiről - majd a szünetben tudom meg Séra Attilától, hogy a nagy klubok szurkolói vérig vannak sértve, ha a TV közvetítések miatt bevezetett déli időpontban kell játszaniuk.
Így jelképes távolmaradásukkal üzennek az ultrák: mi még ebédelünk ilyenkor! A család és a vasárnapi ebéd szentségét ne sértse meg semmilyen üzleti érdek - nálunk. Dében játsszanak a Chievo, Atalanta, Brescia jellegű pisisek. Minket, nagyokat hagyjanak nyugodtan megkávézni és csak azután kelljen kicammogni a stadionba!

Megmutattam az "A" licencemnek, miért is kéne lennie

Az északi lelátó (curva nord) népe a harmadik perc táján kezi elözönleni az őt illető lelátórészt, a velük szemben helyezkedő kollégáik addig tányérok pályára dobálásával fejezik ki egyetértésüket - ám addigra vezet a Parma, szorul a hurok Rafa nyaka körül, a hetedik hely a tavalyi szárnyalás után még az ebédidős játéknál is nagyobb ciki errefelé.

A pályán szenved az Inter, Pandev két-három rossz labdaérintése után már fütyül a nép, kik végül erős fél házzal töltik meg a lelátókat, majd másnap olvassuk hogy 48 000 nézővel együtt láttuk a meccset.
Mondom fél ház és negyvennyolcezer ember, ennyit gyerekkoromban én is láttam gyakorta együtt, ma azonban a sportújság szerint kedvenc csapatom, a Vasas átlag 1300 nézőjével az NB I listáján középmezőnyösnek számít (szegény MTK-t ne is emlegessük - kéne nekik pont 48 meccs hogy elérjék az Inter-Parma nézőszámát).
A vezető gólt Crespo szerzi, két éve még Zanettivel énekelte a Pazza Inter Amalát, de pályája alatt megjárta a Parmát is - a Milannal elvesztett BL döntő és a Chelsea már csak ráadás lehetett neki. Most mindenesetre életveszély ahogy helyezkedik, egy lépés hátra, mozgatja a védőjét majd hirtelen bevág elé és a jobbról érkező beadást a kapuba pörgeti. Szerencsére a hazai kemény mag a lejtős tribünre való beözönléssel van elfoglalva, kevesen veszik észre hogy 0-1 van a kijelzőn - ahol egyébként a meccs alatt végig reklámokat vetítenek, csak néha muatat a kezelője érdeklődést a gyepen történtek iránt.
Aztán a kék-feketék 10 perc alatt 3-1-re alakítják a dolgot, a tábla mestere nem győzi írni: Dejan Sztankovics, Dejan Sztankovics, Esteban Cambiasso - a tömeg meg süvölt, a hangosan beszélő (persze itt mindenki hangosan beszél, csak az az egy mikrofonba teszi) vagy ötször mondja az aktuális góllövő nevét, hadd élvezze a nép. És a nép élvez, és a nép hálás, a harmadik után már Benitez neve is skandálódik - ő kicsit flegmán int az ünneplők felé, mit tegyek nekem nem szimpatikus a fickó, a tavalyi éve Liverpoolban felháborító volt, most sem értem hogy kerülhetett Milánóba.

A higgasztó Crespo újra beköszön és mire vége a félidőnek boldogan vigyorgunk egymásra, össze-össze ölelkezünk kamaszaimmal: te is látod amit én? 5 gól egy félidő alatt, ha múlt héten jövünk, egy unalmas Milan meccs lett volna, most meg parádé, szép az élet és már a tribün sem tűnik olyan meredeknek.
A pihenő alatt láthatjuk miként becsülik meg a kis focistákat errefelé, vagy 150 picuri vonul köbe egyesületi szerelésben és a megtelt északi lelátó előtt ugra-bugrálnak nagy tapsvihart aratva - azt hiszem baromi jó lehet egy ilyesmi klub családjába tartozni.

Állítólag nem a CIA a leghatékonyabb titkosszolgálat, nekik mindenféle fedődologra van szükségük, ha kémkedni akarnak - míg a japánok csak turistának álcázzák magukat aztán fotóznak mindent ami mozog, meg azt is ami nem. Azt hallottam, minden hazaérkező leadja a japó belügynek a fényképezőgépét és a tudós emberek egy nagy adatbankba gyűjtik a képeket - szerintem már rég megvan nekik az AIDS elleni szer képe is, csak még nem értek oda az elemzők. Most egy vakbuzgó és mosolygó keleti ember engem fényképez amint bolond mód ugrálok magyar zászlóval a nyakamban - kíváncsi lennék ezzel mit kezd majd a helybéli James Bond? Hogy a párom rögzíti amint kikelek emberi formámból, azt értem - jó lesz majd veszekedős napokon az orrom alá dugni, mit el nem viselt szerelmünkért, de hogy Nippon fiai mit esznek az eszelős Kelet-európain?

A második félidő már fieszta, a vendégek helyzetet hagynak ki helyzet után, rúgnak három fakaput, de mint tudjuk az csak egy mellélövés, ami közel volt a kreclihez - Motta beállása után viszont a sirobéliek már gáláznak. Gól, majd megint gól - Na ekkor már én is együtt üvöltök a falkával: SZTANKOVICS! SZTANKOVICS! nézem hogy Prazsák Laciék is ezt teszik, úgy látszik ez ragályos, a foci, a foca, a játék kormentes és nincs ellenszer, még nejemet is elkapja az izgalom, hol van már a tériszony?
A végére tanári labdatartás, ollé a köbön, Crespo még kihagy egy nagy helyzetet aztán lehet lefelé menni a hegyről, találkozás a buszon és irány a szálloda - kicsit kékké és kicsit feketévé vált a szívem, ide jövök még, az tutkó, ezt egy életen át kell játszani, de lehet hogy tényleg még azon is túl.