Rohangált az oldalvonal mellett egy edző jellegű viszonylag fiatal ember, igazi Olympiakos Pireusz melegítőben, kicsit törte a magyart, lehet hogy tényleg görög volt. Bent a pályán dúlt az ádáz csata, az egyik belső védője rúgott mindenkit akit ért, az ember kintről ordított vele, az bentről vissza, szóval zajlott a sportélet becsülettel.
Emberünk egyszercsak megelégelte a dolgot, és mikor állt a játék jelezte hogy cserél és szólt a gyereknek: lefelé, ez nem megy amit művel.
Mire a játékosa (megerősítem, 15-16 éves fiúkról van szó - és innen memória alapú szószerintiség jön):
- Kapd be a faszom, te hülye, nem azért jöttem le hozzátok, hogy lecseréljenek. A faszom se megy le!
Mint látható, fallikus szimbólumokban gazdag társalgás folyt, a lényeg, a csere elmaradt (azért kis anyázás még folyt köztük, de nyert a hímvesszős legény).
Akkor gondoltam először, mire, kikre aggatnak hangzatos egyesületneveket, hisz a görög-magyar társulat pntos elnevezése: Olympiakos Sport Akadémia.
Most ők voltak az ellenfelek.
Szt. István SE - Olimpiakosz SA U-16
5-1 (2-1)
Rozsnyai u., 40 néző
Szt. István SE:
Juhász (6) – Cseperkáló (5) Tóth I. (4) Kiss B. (8) Mohácsi(6) – Kucsera (6) Sávoly (6) Molnár B. (8) – Nagyszegi (4) Schirilla (7)Tóth B.(7)
Csere: Nagyszegi helyett Poszuk (6) a szünetben, Kucsera helyett Földi (6) az 59. percben, Tóth I. helyett Varga B. (5) a 63. percben, Cseperkáló helyett Kövy (5) a 72. percben, Sávoly helyett Szűcs Á. (-) a 81. percben
Gólszerző: Sávoly Gergő a 6. percben, Tóth bence a 43. percben, Tóth Bence a 60. percben, Schirilla György a 68. percben, Schirilla György a 90. percben
Sárga lap: Cseperkáló gergő az 50. percben, Tóth Bence a 75. percben
Az előzetes eredmények alapján egyértelmű esélyesként vágtunk a mai napnak. Szerettük volna az első perctől bizonyítani: jobbak vagyunk a pálya minden pontján, földön, levegőben – az eső elálltával vízen ma nem volt módunk a fölényre. Sávoly Gergő bokamagasságból fejelt egy gólt – ha jól emlékszem egyszer már kérdeztem, vajon miért akar ilyen alacsonyan fejelni - most megkaptam a választ. Szinte azonnal segítettünk kicsit a vendégeknek, legalább 6 játékosunk is közreműködött az egyenlítésben.
Aztán Schirilla Gyuri és Tóth Bence összjátékai eredményeként magabiztossá tettük először a vezetést, később Poszuk Balázs közreműködésével a győzelmet is.
Összességében volt egy meccs ahol elmaradt a nagy érzelmeket kiváltó hajrá, nem is veszítettünk, csak játszottunk és időnként rúgtunk egy gólt. Nem is tudják a fiúk, ez a legnehezebb feladatok egyike, mikor alapjátékból nyer egy csapat – ma ezt tettük.
Juhász Gábor kezdeti bizonytalanság után bravúrokat is bemutatott – ahogy mondani szokás, nyertünk vele és kész.
Cseperkáló Gergő játszotta a szokásos Csepis bekket, ám párszor fölöslegesen szabálytalankodott, a kapott gól előtt pedig az ő oldalán szinte mindenki elkövetett egy-egy hibát, ő sem maradt kivétel.
Tóth István védőjátéka ma sok kockázatot hordozott, a szinte nem is támadó vendégcsapat ellen tudott bizonytalankodni. A megszerzett vagy megkapott labdákkal szinte semmit nem tudott kezdeni, feltűnően lassúnak is bizonyult a mai napon.
Kiss Benjámin apró termete ellenére a levegő ura volt, labdakihozatalai apró pontatlanságoktól eltekintve tervszerűek és hasznosak voltak. Előre töréseivel gyakran okozott zavart és biztosított létszámfölényt a középpályán.
Mohácsi Bence sokat tört előre, ám gyakran követett el technikai hibákat. Azért az ő területéről semmi veszély nem ért minket.
Kucsera Bálint sokat futott, igyekezett a labdákat pontosan megjátszani, volt egy veszélyes lövése. Továbbra is az „Én vagyok én!” jellegű bátorság hiányzik belőle, de azt mindenki láthatja: nélküle kevésbé játszós a csapatunk.
Sávoly Gergő szép fejessel szerzett vezetést, volt még lehetősége a gólszerzésre, ám az igazi értéke a középpálya stabilitása volt. Tóth István kiválása után hiba nélkül oldotta meg a belső védő feladatait is.
Molnár Bálint sok futással, szinte a pálya minden pontján feltűnt, tecnikáját is csillogtatni tudta, jó érzés volt nézni - szóval ma egyszerűen jó érzés volt nézni.
Nagyszegi Mihály sokat vállalt és keveset tudott teljesíteni, mintha meg lett volna babonázva. Azért jó beadásokkal vétette észre magát, ám minden egyéb a sikerületlen dolgok számát növelte a mai napon.
Schirilla György ellentmondásos teljesítményt nyújtott. Két gólján kívül elpuskázott pár lehetőséget, de nem ez a lényeg: ha hibázik, mintha ott sem lenne. Sétál egy kicsit, megáll, ez elég bicskanyitogató tud lenni a szemlélőnek. Aztán góljainál úgy örül, mint egy kisgyerek, nem lehet rá haragudni, és egyébként is: ha gólt, gólokat lő, miért is haragudnánk rá?
Tóth Bence szép egyenletesen lépeget előre. Ma már nemcsak ügyes, de gólerős is volt, kicsit jobban együtt kéne élnie a játékkal – de ne legyünk telhetetlenek, a legjobbkor jött mindkétszer, öröm a Gyurival való együttműködése.
Poszuk Balázs két gólpasszal járult a győzelemhez. Most akkor mondjam hogy nem harcol elég keményen? Pedig tényleg több labdát szerezhetne, tényleg szerelhetne időnként, tényleg… - de tényleg két gólpasszt adott és mindkettőt tudatosan, így semmi gond vele, ne akarjuk Woody Allennel megnyeretni a Mr. Olimpia címet, csak élvezzük a satnya ember nagyvárosi humorát.
Földi Roland úgy állt be a jobb oldali védő helyére, mintha a múlt heti kódorgásos játéka nem is lett volna, jó hogy van egy mindig megbízható (egy? mind azok!) játékosunk aki a legegyszerűbb eszközökkel hajtja végre a rábízottakat.
Varga Bálint beállása feljavította kispasszos játékunkat – mintha ezt nem először állapítanám meg.
Kövy Attila tökéletesen megoldotta a labdaszerző és továbbító középpályás feladatát. Mindig nagy öröm őt látni a pályán, hisz a borsunk nem csak kicsi, de erős is.
Szűcs Ádám stabil pont volt a védelemben, jól is indított, látszik hogy lehet rá számítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése