Szt. István SE - Kelen SC U-16
3-3 (1-2)
Rozsnyai u., 60 néző
Szt. István SE:
Szalkai (5) – Cseperkáló (6) Tóth I. (6) Kiss B. (6) Mohácsi(7) – Kucsera (4) Sávoly (3) Molnár B. (6) – Nagyszegi (4) Schirilla (7)Tóth B.(5)
Csere: Sávoly helyett Rába (6) a félidőben, Kucsera helyett Varga B. (6) az 53. percben, Nagyszegi helyett Poszuk (5) az 59. percben, Kiss B. helyett Földi (-) a 87. percben
Gólszerző: Schirilla György a 22. percben, Schirilla György a 68. percben, Mohácsi Bence a 79. percben,
Sárga lap: Nagyszegi Mihály a 44. percben
Elvagyunk mi a saját árnyékunkkal. A bajnokság 6. helyén, az előttünk állók majd mindegyikétől kikapva küszködünk vele, miközben a sejtésnél több amit gondolunk: a jogos helyünk valahol sokkal előrébb lenne. A mai találkozó egy ilyen árnyékátlépő lehetőség volt, a Kelen SC az eddig lejátszott 11 mérkőzésén összesen 3 gólt kapva, egy döntetlennel holtversenyben első a tabellán, mi meg – lásd mint fent.
Aztán van látjuk magunkat amint játszani szeretnénk és néha játszunk is, meg egy csapatot aki a fizikai fölényében csak rúg és kapál, ennek ellenére a rúg-kapa sc vezet a félidőben. Helyre kellett rakni a meccsmenetbe vetett hiteket – ennek eredménye egy önbizalommal és focival teli második félidő, a vendégek által újra és újra világgá rugdosott labdákkal és a döntetlennel is boldog, egymásra nevető szülőkkel-szurkolókkal-játékosokkal. Még nem tudjuk ez volt-e idén az utolsó találkozó, ha igen akkor nem volt csúnya évzárás.
Szalkai Ferenc magabiztosan védett, kifutásai egy kivételtől eltekintve nyugalmat adtak a társaknak, aztán egy még nagyobb és egy nagy hiba szinte lehetetlenné tette a győzelmet. Ennek ellenére semmi gond vele, a kapusposzt baja hogy rajta kívül mindenki hibázhat egyet-kettőt, ki emlékszik rá. Ám ha a portás… Ki nem emlékszik ilyenkor?
Cseperkáló Gergő töretlenül fejlődik, alaphelyezkedése a csapat játékához illeszkedő, ezzel az előretörései is egyre hatékonyabbak – ellenpontként ott vannak az oldaláról kapott gólok, a három-négy felszabadítási lehetőség utáni hátrányba kerülés – nem kell hogy a hiba pont az övé legyen, de a terület mégis az övé, itt van mit helyre rakni még.
Tóth István tudatosan és sikeresen igyekezett kerülni a hibákat – ez nem kis feladat, hisz az ösztönösség ebben a korban az egyik legnagyobb érték és legnagyobb átok is egyben. Ám az első gól… egy belső védő nem mentes a felelősségtől ha a kapusról kipattanót nem ő éri el elsőként.
Kiss Benjámin átjátszhatatlan és lefuthatatlan volt a védekezésben, ám kevésbé hasznos és pontatlan volt az előre játékban. Ebben a korcsoportban lehet sérült összpontosítással játszani, feljebb bajok lehetnek a szétszórtságból.
Mohácsi Bence pontot mentett kapu előtti szemfülességével. Ezen kívül is veszélyesen jelent meg az ellenfél kapuja előtt, de nem ez az egyedüli értéke – úgy lép be a támadó játékba, hogy közben nem hanyagolja el a védekezést. A két szélső védőnk a labda birtoklásakor már megfelelő – az ellenfél támadásainál Bence még kicsit jobb.
Kucsera Bálint ismét ügyes volt, de ha nem növeli a játék-agresszivitását szép lassan rácsukódhat az ügyeske jelző – az meg focipályán kevés szokott lenni.
Sávoly Gergő nagyrészt holt térben és körülményesen játszott. Ha a mérkőzésben nincs benne számára az eredményes támadás lehetősége akkor nem először adódik gond vele – elviszi a hév az ellenfél kapuja felé. Ám ne felejtsük, 1995-ben született és klasszikus vezéregyéniség. Ezek a tények adják a közeljövő feladatait is.
Molnár Bálint ma teljes szélességében bejátszotta a játékteret, komoly pánikot okozott az ellenfél soraiban, ütötték-vágták, stb. Ha harsogóbbak lennének játékszínei talán eredményesebb is lehetne, így, pasztellként is az egyik góré a pályán.
Nagyszegi Mihályból eredményesen harcol és eredménytelenül játszik - és ez nem a gólhiányt jelenti. Kiharcolt egy gólhelyzetet Schirilla Gyuri számára, de játék az nem nagyon jön ki belőle mostanában. Kevesebb akarás és több lazaság, talán…
Schirilla György sok poroszka, sok sprint, egy könyörtelen helyzetkihasználás és egy pimasz gól, a kapott gólok után hitvesztés, dús szombat déli program egy kiskamasz számára. Ha megvívja csatáit a helykeresés démonaival, igazi csillagunk lehet. Ha veszít ezekben a csatákban, félő hogy senki csillagává nem válhat a pályán. Kár lenne, bár azért a civil élet is szép perspektíva…
Tóth Bence mindig megdobbantja az edzői szívet. Úgy lehet példa minden padon ülőnek, hogy nem kell a példaadásra gondolni, saját jogon kirobbanthatatlan a csapatból. Ügyes és hasznos, mindenki láthatja: ha teljesítesz bekerülsz, ha teljesítesz, bent maradsz.
Rába Patrik két lábon járó kisebb csoda most már meccsről-meccsre. Kaméleonként veszi fel a környezet képét. Amilyen a már elhangzott adjonisten, Ő épp olyan fogadjistent tesz a pályára. Újra semmi perc alatt illeszkedett és változtatta stabillá a védőjátékot, alig vesztett labdát- na jó, elég a dícséretből, még elbízza magát.
Varga Bálint belső védőként fejjel úr lett a 16-oson belül, lábbal pontos és körültekintő megoldásokat alkalmazott. Jó hogy tudtunk váltani a középpályán – egy védő beállításának segítségével. A legfontosabb ilyenkor, hogy csukott szemmel megtehettem – Bálint nem hagy cserben akkor sem ha kezd, akkor sem ha csere.
Poszuk Balázs kicsit stabilabbá tette a mérkőzés záró szakaszában a középpályás játékot, nála újra és újra a reagálás lassúságát és a beavatkozás „puhaságát” rovom fel, ez a 93-as születésűek között még kevés lenne.
Földi Roland a fáradó Beni helyére állt – kevés időre, de teljes értékkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése