Itt volt a vége, fussunk véle egészen tavaszig

Sietnem kell a bajnokság rajtja villámléptekkel közelg, be kell fejeznem lassan a visszaemlékezést helyet adva a naprakész naplóbejegyzéseknek. Remélem hogy kialakult egy rendszeres olvasótábor. A napló műfaja lehet tök magán jellegű (kedves naplóm, a csacska katonatiszt ma benyúlt a szoknyám alá, anyám meg ne tudja, vagy éppen a mindjárt lelövök 22 embert típusúak ilyesmik), de aki ezeket neten vezeti az éppen hogy sikolt a nyilvánosság felé. Aztán van a mienk (enyém) amivel mintegy emléket akarok állítani a közösség alakulásának. Ehhez nem ártana ha az említett közösség tagjai is hozzászólnának néha, nekik is biztosan megvannak a maguk emlékei, érzései, benyomásai - ezt hívják keringőre való felhívásnak.
Az utolsó őszi bajnokink nem is az utolsó volt, ha jól emlékszem valami időjárási machináció miatt halasztódott decemberre. Ez sem lett ideális. A korábban hullott eső miatt kiszorultunk az edzőpályára - katasztrófa talajú izén próbáltunk focizni. Azért a lényeg meglett, behúztuk a végső strigulát a győzelmek listájára.
Most a tudósítás előtt azt kéne mondanom BUÉK 2010, de ez anakronizmus lenne - ráadásul volt még évzáró vacsora is később, a suli tornatermében 3-3 elleni bajnokság is a decemberi idők játéka volt. Így komoly élet zajlott a szezonzárás után is.
A meccsbeszámolók sora mégis itt ér véget, utólag is szép új évet zümmög mindenkinek a dynamikában már kissé megkopott Darázs.
Testvériség – Szt. István SE U-16
1-2 (0-0)
Bánkút u., 60 néző
Szt. István SE:
Lajtos (6) – Földi (3) Tóth I. (7) Szűcs Á. (3) Pityó (4) – Kövy (5) Dankó (7) Poszuk (3) – Molnár B. (6) Toldi (5) Schirilla (6) Szurkolóink(10)
Csere: Lajtos helyett Juhász (5) a szünetben, Földi helyett Cseperkáló (6) a szünetben, Szűcs Á. helyett Sávoly (7) a szünetben, Pityó helyett Mohácsi (7) a szünetben, Kövy helyett Nagyszegi (7) a szünetben, Poszuk helyett Tóth B. (7) a szünetben
Gólszerző: Schirilla György az 51. percben, Nagyszegi Mihály a 84. percben
Volt ez az elmaradt izé, meccs vagy micsoda, paródia a javából. Eső miatt halasztották, erre eső lett a most előtti napon is, ennek köszönhetően a fekete sárban, tócsák között zajlottak az események. Szakmailag (milyen szép kifejezés) semmi, rossz védekezés, kapkodó mezőnyjáték, eszement támadási kísérletek az első félidőben, üvöltő dervisszerű edzővel megspékelve. Aztán a szünetben 6 csere és kicsit más hangulatú folytatás. Molnár Bálint bravúros mozdulata után a szemfüles Schirilla olyan nyugalmat hozott amiből a váratlan egyenlítés sem tudta kizökkenteni a csapatot, Nagyszegi „Mikulás” végül elhozta a nyugodt Karácsony lehetőségét – jól viselkedhettünk egész évben ha Télapóként ilyen gyönyörű gólt rakott sáros kis cipőnkbe. A játékvezető erős majréban nem adott meg két szabályos gólunkat - ezt leginkább Dankó Dani bánhatta, nagy sztárokat idéző támadás végén talált be, zárásként kapott az arcába egy sárkupacot is barátságos vendéglátóink jóvoltából, a verekedést megelőzendő véget is ért a találkozó, az egész évvel egyetemben, boldog ünnepeket mindenkinek!
Lajtos Leventének kevés dolga akadt, volt egy vakon végrehajtott kifutása, minden mást magabiztosan csinált.
Földi Roland ma leginkább a helykereséssel volt elfoglalva, az ellenfél támadásai híján kereste az érintkezéseket a játékkal – labdával ezek megvoltak, labda nélkül viszont nagyon nem.
Tóth István rengetegszer akadályozta meg a hazaiak támadáskísérleteit, gyors volt futásban és lassú gondolkozásban, összességében mégis a hősies jelző jut eszembe róla a mai napon.
Szűcs Ádám gyáva nyuszi és bátor oroszlán, ha szorul a hurok feláldozza önmagát is, alapból azonban megbúvik a tapasztaltabbnak gondoltak árnyékában. Belső védőként ez veszélyes mentalitás, ki kéne azt az ajtót nyitni a vadállat ketrecén!
Pityó László átlagosan volt semmilyen. A párharcokat megnyerte, a passzai pontatlanok voltak, felfutásokra elvétve vállalkozott. Egy alig támadó ellenféllel szemben ez kevés az üdvösséghez, bár lefelé sem feltűnő ez a teljesítmény.
Kövy Attila sokat volt játékban, az ütközéseket ritkán tudta elkerülni, azok nagy részét el is veszítette – ám az első játékrészben szinte egyetlenként próbálta az összjátékot életre lehelni. Ha ezen a szörnyű talajon birtokolni tudta a labdát, szinte hibátlanul játszotta a kispasszos játékot.
Dankó Dániel az első félidőben magára hagyatva küzdött a mintegy 60 méter szélességű területen, társai hűvös higgadtsággal lesték mire jut magában, a fordulás után a jobb szélen már nagyon élt. Kár a góljáért, igéző volt ahogy Misi beadását kapásból a hálóba vágta.
Poszuk Balázs az egész szezonban ma volt a legkevésbé hatékony – és ez egy kultúrált megfogalmazás. Se egy megnyert személyes küzdelem, se egy pontos átadás, finomkodó játéka belefulladt a sárba.
Molnár Bálint a jobb szélen nem, a bal oldalon igen. Az első etapban Kövy Attilával passzolgatott néha és semmi más, a másodikban lendület és egy gólt érdemlő megoldás – szerencse hogy a kapus bravúros védése után Gyuri jókor jött.
Toldi Bence hosszú sérülés után győztes találkozón térhetett vissza, harcos volt és harcos volt. Szóval ma harcos volt, nyertünk, játék majd lesz. Ám fontos a csapatnak hogy köztünk legyen, vele valahogy a rosszul játék is nyerő tud lenni.
Schirilla György egymaga próbálkozott szinte végig, gyors volt és veszélyes, gólt rúgott, a gyáva sípos ember nem merte megadni a tizenegyest mikor buktatták, de azért mégis csak egymaga próbálkozott, stb. Ha egyszer meglesz neki, hogy ez egy társas játék…
Juhász Gábornak kicsit több dolga akadt mint első félidőbeli kollegájának, rajta jobban éreztem a bizonytalanságot, a kapott gól előtt tanakodott hogy mi is lenne jó, aztán káprázatosan védte a kialakuló helyzet utáni lövést – a kipattanót belőtték, ez most mellékes, de jó lenne tudni, melyik az igazi Gabika, a tanakodó, vagy a káprázatos?
Cseperkáló Gergővel nyugalom költözött a jobb oldalunkra. Megette az ellenfelét, fel is futott ha lehetett – azért egy lényegesen összeszedettebb csapatjáték részese lehetett mint Roland – ám ennek ő is értékes alkotója volt.
Sávoly Gergő Uralta a légteret, minden párharcát megnyerte, szinte kereste a lehetőséget mikor, kivel ütközhet, ám ha a bíró nem akarja feltűnően lap nélkül hozni a találkozót, rájárhatott volna Gergőre a színes lapok rúdja. Szóval higgadtabban kell ezt tenni!
Mohácsi Bence újra és újra csak egyszerűen Moha. Ahogy tesz-vesz a baloldalon, hamar megszereti minden hívünk – és hamar megutálja minden ellenfele. Spec én nem mint hívünk szeretem, csak egyszerűen ahogy van.
Nagyszegi Mihály páratlan bravúrokat mutatott ma, győztes góljáról fentebb olvashatunk, veszélyes volt, stb. – ám ma is megcsillogtatta milyen amikor késve reagál a körülötte történtekre. Azért összességében köszönjük a puttonytartalmat.
Tóth Bence ma a középpályán bizonyította amit látunk egy ideje: egy fiú aki technikás, egy fiú aki harcos, egy fiú, aki nélkül nem elég jó a csapatunk játéka. Stabilizálta a pálya közepét, labdát nem vesztett szinte semmit – és vigyorog mindig, süt belőle a játéköröm!
És hogy tizenketten voltunk? Mi mindig plusz emberként kapjuk az értünk drukkolók segítségét – ezúton is köszönöm nekik az egész szezonban nyújtott „játékukat”.