Még egy info búcsúzóul

Szent István SE U-17

szezon záró-nyitó összejövetelének
     időpontja:    

2011. július 23. szombat 13 óra
     helyszíne:     

Szigetbecse - Tőzike tanösvény     menü:        

Csülkös babgulyás, kézi csipetkével - bajnokcsapat módra!
(...... és zsíros kenyér, ha nem lenne elég a fenti !!)
Sportcipőt, innivalót mindenki hozzon magával, esetleg egy kis sütit ahogy megbeszéltük!

Ha kérdésetek van hívjatok: 

Szűcsné Ildi, tel: 30/548-5700 

Szűcs Ferenc, tel: 30/310-7048
vagy írjatok 

szucsildi1966@gmail.com,     szucsf@budapest.hu

                                    

Minden csapattagra 

és kedves családjára számítunk!

A stáb

Essen szó a siker környezetéről is. Az egyesület vezetése - elsősorban az iskola tanárai - biztosították a nyugodt anyagi hátteret. Ahhoz hogy ez a nyugalom teljes legyen, kellett minden egyes sportoló családja is - hát persze hogy a tagdíjakra gondolok. A családi háttér nálunk (szerencsére, meg hál' istennek) másként is jelen van. Szép fordulatokat lehet ilyenkor összehordani a szülői szeretetről, az aggódó figyelemről, de frászt: nekünk DRUKKEREINK vannak!
A pályán, ahol minden nap dolgozunk irígylésre méltóak a körülmények. Nem mindig örülünk neki, ha az orrunkra koppint a gondnok: tessék rendet tartani, bűzben nem jó dolgozni (aki járt már labdarúgó öltözőben, tudja mire gondolok) - de ez a szigor is hozzá tartozik, hogy parádés öltözők, remek pálya áll a rendelkezésünkre.
A szakma? Épp fordul a világ és távozik eddigi szakmai vezetőnk Hagymási Zoltán, így búcsúként van alkalmam megköszönni az együtt lehúzott majd 3 évet, nélküle sem jöhetett volna létre ez a bajnoki cím.
A napi munkához érve kell szép szavakat ejtenem Izáról, Kósa Izabelláról, az elmúlt egy év technikai vezetőjéről. Nincs kinevezése a posztra, de nem tudom másként besorolni amit tesz. Meccskönyvet ír, tartja a kapcsolatot a játékvezetőkkel, együtt lélegzik a csapattal - hol van már az az idő, mikor volt olyan edzőtárs aki felháborodott azon, mit is keresnek lányok errefelé?
Mute. Farkas Máté, egykori kapusunk félbefűrészelt sportkarrierje folyományaként próbálkozik az edzőség rejtelmeinek felfedésével. Szálfa termete messze látszik a csapattagok között, mint Gulliver Lilliputban járkál a srácok körében és koránál fogva nem csak pallérozójuk, de már-már barátjuk is, így köt össze láncként sportbarátsággal több generációt is (félretéve az emelkedettséget: Mute az én barátom, Ő meg a sihedereké).
Végül a Coach, vagyis e napló szerzője - akiket itt említettem, s akiket talán elfelejtettem, mindőjüknek köszönöm a közös munkát, remélem az időnkénti nézetkülönbségekre gyógyír volt a fiúk sikere.
Mivel ez a korosztály egy másik dimenzióba lép, először a karrierjük során idősebbek között játszanak tovább, s annak az időszaknak egész más - felnőttebb - körülményei lesznek, úgy gondolom, hogy a Darázsblog bezárja lapjait és (talán) örökre itt marad a virtuális térben mementóként: Volt egyszer egy csapat, mely meghódította az általa meghódítható csúcsokat.

Statisztikák - U-17

Mint említettem, nem vagyok a számok nagy barátja - de tessék, csemegének a bajnokok is kapnak egy keveset.

Játszott percek

(szürke háttér: csak a tavasszal játszottak; kék háttér: a bajnoki év folyamán abbahagyták a sportolást, vagy eligazoltak a csapattól)

Góllövőink:

28 gólos (ebből 8 tavasszal)
Dankó Dániel

19 gólos (7)
Horváth Bendegúz és Lak Imre

8 gólos
Molnár Bálint

7 gólos (7)
Lkhagvasuren Javkhalantugs Jhonny

6 gólos (1)
Barthel Gábor

5 gólos (5)
Prazsák László

4 gólos (2)
Szűcs Ádám

4 gólos (3)
Szabó Bertold

4 gólos (4)
Földi Roland

2 gólos (1)
Tóth Bence

2 gólos (2)
Tóth István

1 gólos
Cseperkáló Gergő és Pityó László

1 gólos (1)
Albert Dávid, Balázsovics Máté és Király Ferenc

Nézzük a gólszerzés erejét a játszott percek arányában:

Lak Imre    0,0169 (59,1 percenkénti gólszerzés)
Dankó Dániel   0,0147 (67,9)
Prazsák László   0,0100 (100)
Molnár Bálint   0,0087 (113,7)
Horváth Bendegúz     0,0086 (115,3)
Szűcs Ádám    0,0079 (125,7)
Lkhagvasuren Javkalantugs Jhonny  0,0065 (151,5)
Barthel Gábor  0,0036 (272,3)
Pityó László    0,0026 (376)
Albert Dávid   0,0023 (417)
Cseperkáló Gergő     0,0022 (439)
Földi Roland    0,0019 (515,7)
Szabó Bertold   0,0018 (529,7)
Tóth Bence    0,0014 (668)
Balázsovics Máté     0,0011 (919)
Tóth István   0,0010 (997)
Király Ferenc    0,0009 (1014)

Játékosok értékelése

Kurán Ádám
Kitűnő alapképességeivel, megnyerő egyéniségével hamar megkedveltette magát a társakkal. Nálam ő lett az ősz játékosa.Csapatunkban kapusnak lenni egyszerre jó és nehéz. Viszonylag kevés védeni való, de amikor eljön a pillanat és menteni kell, az általában sorsdöntő szituációban következik be. Ádám tökéletesen hozta az igényelteket - nála nem annyira a sportteljesítményre, mint inkább a szertelen viselkedések nyesegetésére kellett figyelni. Betegsége sokkolt mindannyiunkat, a gyógyulás utáni gyors visszatérése pedig csodálatra méltó. Sportképzettségének fejlesztése iránti alázata példamutató.

Baranyi Sándor
A télen került egyesületünkbe, alapvetően az U-16 kapusának szántuk. Kurán Ádám betegsége miatt került a kettős mélyvízbe: mindkét korosztályban ő védett - először ingadozóan, majd egyre magabiztosabban, végül kíválóan. Az első hónapokban érezhető volt nála a mérkőzéshiány és a közösségen belüli elhelyezkedéssel is akadtak problémái - kicsit szűk volt rá a bőre. A bajnokság végére mind a baráti szálai, mind a kapusteljesítménye alapján elfoglalta azt a helyet, amit egy kapusnak be kell töltenie egy labdarúgó csapatban. Nagy munka van mögötte, melynek eredményeit reméljük sokáig kamatoztatja a Szt. István SE érdekében - az ő posztján a túl gyakori klubváltás komoly fejlődésakadályozó tényező szokott lenni.

Földi Roland
Azt gondolom, bár nem Ő játszott a legegyenletesebb színvonalon, nem Ő a csapat legnagyobb tudású játékosa - mégis a bajnoki címben övé a legnagyobb szelet. Támadó szellemű hátvédjátékára nem készültek az ellenfelek és így nem is tudtak mit kezdeni csapatunk játékával, melynek a tavaszi idény végére a legértékesebb elemévé nőtte ki magát. Nagy kérdés, hogy a két (esetenként négy) évvel idősebbek között mennyire lehet megvalósítani a benne rejlő lehetőségeket.

Szabó Bertold
Nem nagyon van olyan a belső védő posztján, amit ne tudna a mi szintünkön tökéletesen. Játéka tiszta, szinte soha nem szabálytalankodik, fejelő tudása és ütemérzéke kiemelkedő. Szerepe a csapat életében meghatározó, társai körében nagy a tekintélye. Játéka soha nem süllyed egy (elég magas) nívó alá - a gond az, hogy fölé is ritkán. Berti képességei messzebbre mutatnak mint a hétről-hétre általa nyújtottak - neki kell a lécet saját magának magasra tennie - alig lenne olyan magasság amit meg ne tudna ugrani.

Tóth István
Komoly, megfontolt férfiember és vihogós kamasz egy személyben  a pályán. Teljesítménye ingadozóbb mint "ikertestvéréé", több a hullámvölgy de a hullámhegy is benne. Igazi Il Capitano, vezér a szó legjobb értelmében. Őszintén remélem, hogy fejlődését a lábtörése nem veti vissza, a Szabó-Tóth páros nagyon sokra viheti a labdarúgó pályán. Ha Bertinél a csúcsokat hiányoltam, Pistire néha féket raknék, meg kell tanulnia az erejét arányosan elosztani.

Albert Dávid
Remek fizikai adottságai vannak, de még magas neki a mi létránk. Akarata és a játék iránti alázata azonban a pillanatnyi tudását felülmúlják, így lehetősége a fejlődésre szinte korlátlan. Tudnia kell: nem lehet egyik pillanatról a másikra nyom nélkül osztályokat ugrani, az e miatti izgalom pedig ront a teljesítményen. A meglevő alapjai ugrásszerű fejlődést ígérnek, amennyiben "gólyalábai" bírják a terhelést, nagyon jó játékossá nőheti ki magát.

Pacsuta Norbert
Kiemelkedő fizikai adottságai vannak. Egy évvel idősebbek között sem vallott szégyent - azt inkább a saját korosztályában szenvedte párszor el. Tipikusan próbajátékosnak tűnt: bárhova megy, azonnal leigazolják: magas, nem is lassú, komótos, megfontolt, van már klubmúltja. A gondok akkor kezdődnek, amikor a hétköznapokban feldarálódik a lelkesedés. Részletezhetném, de mivel távozik a csapattól, e helyt csak sikeres pályafutást kívánok neki.

Laki Márton
Ebben a korosztályban kiegészítő szerepe volt, azt tökéletesen látta el. Elkötelezett, komoly sportoló - nála viszont sok minden fordítva van bekötve. Általában: a játékos ha izgul, rosszabbul teljesít - Ő nem. Általában: a játékos, ha megmelegszik a helyén, javuló teljesítményt nyújt - Ő nem. Neki a stressz mintha életeleme lenne, ha szorong, kiemelkedően játszik. Ékes példája az emberi sokszínűségnek, az ilyen beállítottságú sportolók sokszor többre viszik a pályájuk során, mint a született tehetségek.

Kucsera Bálint
Már sokszor leírtam, virtuóz balett táncos - önbizalomszegény köntösben. Két éve próbálok rájönni, mivel nyissam ki a benne lakó tigris ketrecét - idén tavasszal mintha már mordult volna a csíkos állat ott legbelül. Őszi sérülése miatt aránylag kevés időt játszott, de a tavaszi döntő ütközetekben részt vett és Szolnokon (nagyon jellemző rá, hogy nem így érzi) a csapat legjobbja volt. Soha nem lesz díjbirkózó, de amit labdával tud, az nagyon kevesek sajátja. A korcsoport váltás nagy kihívás lesz a számára: ha nem lesz türelme és ereje a harchoz, kirostálódhat. Ha felveszi a kesztyűt, sokra viheti.

Rába Patrik
Nagy felkészültségbeli hátránnyal kezdte a közös munkát. A többiekhez képest kicsit lassúnak láttam, aztán ahogy teltek a hónapok úgy változott a megítélése. Nem a mozgása gyorsult jelentősen, hanem bennem alakult át a játékáról alkotott kép. Valamikor egy éve, csereként beállva gólt lőtt egy esti meccsen - de a gól csak emlékeztető. Ami a fontos, hogy akkor jöttem rá: a látszólagos lassúság inkább megfontoltság - és azóta figyelem, milyen remekül szabja a játék ritmusát. Soha nem kapkod, bevállalja a cseleket és a pályán való elhelyezkedés mintha a vérében lenne. Az idei tavaszi szezon átalakuló csapatjátékának, a négy középpályás jellegű felállásnak a kulcsfigurája volt. Fél éve még féltettem a korosztályváltás kihívásától, ma azt gondolom a játékintelligenciája szinte bármin át fogja segíteni.

Iglódi Kristóf
A mogyoródi fiúk érettebb tagja. Zökkenőmentesen illeszkedett az NB-s bajnokság játékába - nála viszont az idő előrehaladtával jöttek hullámvölgyek. Ahogy Albert Dávidnál is megjegyeztem: az emelt terhelés megszokása teljesítményingadozással jár. Kristóf erős öntudattal bíró, határozott szellemének ezt nem volt és nem lesz könnyű elviselnie, Ő mindig ki akar tűnni - ebből adódik egy jellegzetes hiba, a feladatok "túlvállalása". Ennek ellenére jó esélye van törés nélkül átvészelni a korcsoport váltást.

Lkhagvasuren Javkhalantugs Jhonny
Az egyik legnagyobb gond a név - és nem a Lkhagvasure Javkhalantugs, hanem a Jhonny. Ami az igazolásában Dzsoni, így hol így, hol úgy szerepel a beszámolókban, valakinek rendet kéne ebben a kérdésben tenni. Furcsa, önmagának való fiúként jött, nem voltam biztos, hogy akar is nálunk játszani. Kritikusan viszonyult az edzésekhez, nyafogott ha nem kapott labdát - és mindent egyedül akart megoldani. Eközben egy igazi gyémánt csillogott előttem, ritka technikai képzettség, lövőerő, gólveszély az ellenfél kapuja előtt. Aztán összesimult a fiúkkal és (talán) velem is megtalálta a hangot, mára a prímet viszi - csak rögzítse örökre magába: ez társasjáték!!!!

Balázsovics Máté
Kis ember, nagy arc. Rendezetlen mozgáskoordinációval bír, ez tipikusan amit tilos összerendezni. Kölcsönben játszik nálunk és soha nem tudtam eldönteni ez nem derogál-e neki. Egy taktikai ötlet eredményeként játszott a tavaszi első fordulóban, aztán ki sem lehetett hagyni. Ha a jobb oldalon Földi Rolinál írtam a szélek bejátszásának fontosságát, akkor Máténál is ki kell emelnem ezt. Koránál fogva nem ebben a társaságban játszik jövőre, még az is lehet hogy visszarendelik a lilák - nekem élmény volt vele dolgozni, kicsiben tapasztalhattam meg milyen az NB I-es öntudat. Ez pikírt megjegyzésnek tűnhet, de nála tényleg szinte minden azon fog múlni: a tényleges pillanatnyi lehetőségeit tudja-e szinkronizálni a vágyaival.

Tóth Bence
Igazi kamaszjátékos. Hullámzó fejlődési ív, ahogy azt az iskolában tanítják. A tavaszi idényre fejlődése  megtorpant, de aki vissza tud egy évnyit gondolni emlékezhet: akkor hirtelen volt a teljesítményjavulása is. Helyzete sokban hasonlít Kucsera Bálintéra: törékeny alkat, táncos léptek, remek cselezőkészség, szinte semennyi erővel. Ha kibírja az esetleges kevesebb szereplés terhét, megerősödhet izomban-lélekben egyaránt.

Király Ferenc
Az őszi alapcsapat tagjaként a szélső védekezés kulcsfigurája volt, ő tette lehetővé a felfutó hátvédjáték sikerét. Aztán a télen felmerült az iskolaváltás, hogy nyáron lép tőlünk is. Ráadásként Molnár Bálint sérülése egy posztátszervező lavinát indított el, ami leghamarabb Ferit temette maga alá. Ennek ellenére Ő is tökéletesen hozta a rá jutó szerepet - ha kellett még gólt is szerzett. Amennyiben marad Pesten, biztos pont a jövő évi U-19 keretében.

Barthel Gábor
Playboy páva, de teljesítménnyel feldúsítva. A sok mindenről döntő gólok (Bendegúz társaként) szerzője. Egy évvel fiatalabbként azonnal tekintélyt vívott ki a többiek szemében. Mire hazajöttünk a nyári edzőtáborból, már kirobbanthatatlan volt a középpályáról. Karrier futballista lehet, a labda nélküli játékát kell ehhez igazán fejlesztenie. A csillogás a labdáé, a güri anélkül történik (leginkább). Számára a legnagyobb veszély a güri nélküli siker - egyenlőre nem látom jelét a "pávalét" veszélyeinek, tanácsom mégis az: soha ne lankadjon a figyelme, a célokért dolgozni kötelező!

Horváth Bendegúz
Önfejű, de nem öncélú játéka sokszor bosszantott fel az elmúlt évben. A télen még arra is megkértem, döntse el, akar-e itt játszani egyáltalán - miközben lenyűgözve figyelem már másfél éve a futását, a cseleit, a góljait. Nem egy simulékony fickó, de ha kéne, talán életét adná a csapatért, a sikerért. Ahogy Barthel Gabinál már szó esett róla, az 1-0 meccsek mestere, Ő az akit az ember pályán hagy ha szorul a hurok. Vannak játékosok, akiket szóval tartani kell és vannak akiket békén hagyni. Bendi a békénhagyós típus - sportágunk egyik nagy gondja hogy a kollegáim nem tudnak, nem akarnak semmit kezdeni egy kicsit is másmilyen gyerekkel. Én csak megköszönöm a Vasasnak, hogy kommunikációképtelenség (brrr) miatt elküldték Bendegúzt, nálunk idén 19 góllal kommunikált.

Dankó Dániel
Soha életemben ilyen istenáldotta tehetségű labdarúgó nem dolgozott a kezeim alatt. Csapatunk gólkirálya lett idén - mégis, folyamatosan azt lesem: jön-e holnap is. Fájdalomtűrő küszöbe olyan alacsony, hogy az megkérdőjelezi az élsportra való alkalmasságát. Hihetetlen fizikum és folyamatos sérülések. Már rég a korosztályos válogatottban lenne a helye, közben az első hibára összeroppan. Szétfeszíti az erő, mindezt tulajdonképpen edzés nélkül, meccsről-meccsre összedrótozva. Félek és féltem, a nyugalom hiánya felmorzsolhatja ezt a ragyogó talentumot.

Molnár Bálint
A legértékesebb. Ezt többször írtam már itt-ott, remélem nem bántok meg vele senkit a társak közül, de valahogy nem Bálint a leggyorsabb, de mégis. Nem Ő a legjobban cselező, de valahogy mégis. Van aki jobban szerel, fejel, lő - de együtt nála áll leginkább egységgé a dolog. Sérülése nekem (persze neki, meg a családjának még inkább) a szörnyűségek tárháza, mi lesz velem ha öregségemre kórházba kerülök, ha egy térdsérülést így el lehet maszatolni - lehet én a proszektúrán végzem köhögés miatt? A bajnoki év és a csapat fegyverténye, hogy nélküle játszottuk a tavaszi szezont és így is nyertünk. Nem tudom nem mondani: nélküle, de neki.

Szűcs Ádám
Keveset játszott, de tényleg az egyik legkedvesebb játékosom. Nagy balszerencséje, hogy mind a védelemben, mind a csatárok között kiemelkedően jó "ellenlábasai" vannak - ezt a 4 rúgott gólja bizonyítja. Ő az, akit ha rajtam múlik sosem engedek el a csapatból - a sportolói akarat mintaképe, rá lehet alapozni szinte mindent ami egy bajnoki cím eléréséhez kell.

Lak Imre
1995-ben született, kicsi és mosolyog - aztán vág kettőt, majd hármat, stb. Harciasan labdát szerez, majd duzzog. Ha valami nem stimmel, morog az orra alá, szóval kiegyensúlyozatlan, ahogy ebben a korban kell. Aztán (mint fentebb) vág kettőt, majd hármat. Imike (ez is jellemző rá, nem Imre, még csak nem is Imi) szinte az egyetlen a csapatban, akinek semmilyen tudatos hibáját nem látom. Pont olyan mint amilyennek egy 16 évesnek lennie kell - játéktudása pedig saját korosztályán túlmutatóan jó.

Prazsák László
Szép folyamatosan építettem a csapatba és ez a folyamat nem is volt konfliktusmentes. Szorgalmas és büszke fiú, a játéka is ezen értékeken alapszik. Lehet elemezni: jól rúg, kielégítően cselez, labdaátvételei üres területre irányulnak, stb. de nála a lényeg a vezetőképesség, az elismertség iránti vágy. A kitűnni vágyás. Teljesítménye a nagyok között majdnem mindig megfelelt, góljaival többször átlendítette a csapatot az adódó holtpontokon, az utolsó forduló pezsgőpukkantásos találkozóján pedig a csapat egyik legjobbjaként zárta az idényt.

Wesselényi Tamás
Egy mérkőzésen játszott a nagyok között, Bendi kényszerű kihagyása okán gondoltam: Ő az akinek a játéka leginkább hasonlít az alap jobbszélsőnkére. Amikor pályára került bizonyított is, helyzetbe került a szélről érkezve - más kérdés, hogy a lámpaláz segítségével lehetőségei ki is maradtak. Ennek ellenére az egyik legszebb jövő előtt álló támadója az egyesületnek.

Jászberénytől Maglódig

Hátsó sor:
Szabó Bertold, Barthel Gábor, Baranyi Sándor, Wesselényi Tamás,
Kurán Ádám, Tóth István, Pacsuta Norbert

Középső sor:
Iglódi Kristóf, Lkhagvasuren Javkhalantugs Jhonny, Szűcs Ádám, Kovács László edző, Kósa Izabella technikai vezető,
Farkas Máté kapusedző, Albert Dávid, Molnár Bálint, Dankó Dániel

Ülő sor:
Király Ferenc, Rába Patrik, Balázsovics Máté, Lak Imre, Laki Márton, Kucsera Bálint, Földi Roland, Tóth Bence, Prazsák László

Messzebbről kell kezdenem. Két évről van itt szó - amikor elkezdtük, esély nem látszott arra, hogy valaha, bárhol is bajnoki címet ünnepelhetünk. Kedves, lelkes amatőr társaságként pallérozódott az 1994 (95)-ben született Szt. Istvános csapat. Ami mégis az első perctől feltűnt: az összetartás és az akarat, hamar ritka jó közösséggé váltak a fiúk. Az egész első évünk a vágyak ébresztésével és az elérhető fejlődés határainak keresésével telt.
Mire az idei bajnokság kezdődött, kialakult egy "kemény mag", ebbe a kezdő csapatba nem volt egyszerű bekerülni. Ez adta az idei év igazi próbatételét: hogy lehet tűzben tartani 21-22 játékost úgy, hogy azok egy része kiegészítő szerepet visz és ennek ellenére mindent megtesz a közös sikerért és egyben saját céljaiért. Ezt a célt a reméltnél sikeresebben teljesítette a csapat - így lehetett a sérüléseknél eredmény visszaesés nélkül változtatni nem csak az összeállításon, de a játékunk jellegén is.

A kezdet - 2009. nyár

Felső sor: 

Toldi Bence, Cser Márton, Tóth István, Sávoly Gergő, Dankó Dániel, Molnár Bálint, Szűcs Ádám, Nagyszegi Mihály,
Varga Bálint, Poszuk Balázs

Guggolnak: 

Kovács László edző, Cseperkáló Gergő, Prémusz Róbert, Földi Roland (takarásban), Kövy Attila, Kucsera Bálint (takarásban),
Schirilla György

Elöl: Lajtos Levente, Szalkai Ferenc

Félúton - 2010. nyár

 Álló sor: 

Rába Patrik, Szűcs Ádám, Tóth István, Toldi Bence, Mohácsi Bence, Nagyszegi Mihály, Cseperkáló Gergő, Dankó Dániel, Tóth Bence, Sávoly Gergő, Szabó Bertold, Varga Bálint

Térdelő sor: 

Szalkai Ferenc, Kósa Izabella, Sipos Éva, Földi Roland, Kucsera Bálint, Kövy Attila, Pityó László, Horváth Bendegúz,
Juhász Gábor, Kovács László, edző

Az idei bajnokság kezdetén ugyan kialakult a fentebb említett játékoskeret, de nem tudtuk az NB II Közép C csoportban játéktudásunk mire lesz elég. Az sejthető volt, hogy a személyiségünkből adódóan a vetélytársakhoz képest magasabb fokú irányítóképességgel rendelkezünk, a játékunk filozófiája nem az alkalmazkodáson, inkább az uralkodáson alapszik. A kérdés mindig az: mit szólnak ehhez a többiek?
A felkészülésünk jól sikerült, a rajtot nagy reményekkel vártuk. Elsőként Jászberénybe utaztunk - nem sejtettük hogy a legnagyobb ellenfelek épp ők lesznek egy éven át. Némi játékvezetői segédlettel (ehhez végig szokni kellett: ahogy kitesszük Budapestről a lábunkat, a szemérem megszűnik az ítélkezésben) és pocsék játékkal ki is kaptunk. Nekem pofon volt a szurkolók részéről: ma nem kérünk üdvözlést a meccs után - azt gondoltam a kapocsnak akkor is kapcsolni kell, ha baj akad - de aki utcalány lesz ne sírjon ha dugni kell, a focista játszik, a szurkoló szurkol és így kerek a világ. Egy hétre rá aztán helyreállt a béke, Dunaharasztin már a pofonok is csak közelebb hozták egymáshoz a játékosokat, szülőket egyaránt.
Az ősz hátralevő része egy egypúpu hullámvasúthoz hasonlított. Diadal diadal hátán, sziporka mindenütt - aztán mikor a könnyebb ellenfelek maradtak, két döntetlen és egy nyögős 1-0 Maglód ellen. Azért már az első helyen fordultunk - ha csak 1 pont előnnyel is, Dankó Daninak reális esélye lett a gólkirályi címre is. Mi rúgtuk a legtöbb gólt és mi kaptuk a legkevesebbet.
A szinte végig állandó kezdő csapat az alábbiak szerint alakult: Kurán Ádám - Földi Roland, Szabó Bertold, Tóth István, Mohácsi Bence - Király Ferenc, Barthel Gábor, Tóth Bence - Horváth Bendegúz, Dankó Dániel, Molnár Bálint. Támadó szellemű, kreatív játékosok sora eredményes elegyet alkotva érte el az őszi bajnoki címet.
Mikor évet értékel az ember, nem hagyhatja ki a fájó pontokat sem. Az ősz közepén Mohácsi Bence úgy döntött, megpróbálna magasabb szinten játszani - úgy hagyott ott minket, hogy még a szerelést is az iskolába vitték be a szülők. Az évek során páran távoztak már a csapatból - volt akinek örültem hogy elment, volt akit én küldtem el - de nem tagadom, Bence távozása (és annak módja) még öreg fejjel is megviselt. A téli szünetben a korábbi távozók egyféle egységfrontba tömörülve próbáltak minél nagyobb katyvaszt előállítani - az első hely ellenére volt bennem bizonytalanság, nem roppan-e meg az összetartás, a küzdeni tudás.
A téli időszak legrosszabb pillanata Molnár Bálint sérülése volt, a keresztszalag szakadása legértékesebb játékosunkat ütötte ki. Elgondolkodtató a sportorvosi ellátás minősége, a felületes törődés éveket vesz el fiatal sportolók életéből, s miután a társadalombiztosításon belül szinte nincs is speciális ellátó - nem kevés pénzbe kerül a családoknak hogy szemlélhetik a gyerek tönkre tételét.
Dankó Dani már decemberben furcsa bokasérülést szedett össze (valami bicikli dolog) és az egész tavaszt meccsről-meccsre összedrótozva játszotta végig, Barthel Gábor is az "alapozás" nagy részét duplára dagadt bokával nézte végig.
Öröm volt viszont az újak:  Dzsoni (vagy Jhonny, de mindenképpen Lkhagvasuren Javkhalantugs), Iglódi Kristóf és Albert Dávid érkezése, illetve  a kisebbek közül Balázsovics Máté és Prazsák Laci érlelődő tehetsége.
Az tavaszi idény a "nagy rangadóval" kezdődött. Most már bevallhatom, nem kalkuláltam sok pontot - leginkább egyet sem. Arra gondoltam, a bajnokság második része aprómunkával telik majd. Pótoljuk a kiesőket és megpróbáljuk az őszi mintát: utolérni a Jászberény - Szolnok kettőst és a végén... A dobogót éreztem reálisnak.
Ehhez képest 0-1 -ről 5-1 és a következő pontvesztéskor már igazából eldőlt minden. Egy nagy rohanás volt az egész. A dolog értékét növeli, hogy kapusunk Kurán Ádám vakbele gondolt egyet és kilukadt, hirtelen nem a sportról hanem az életről kezdtek szólni a dolgok. A ferencvárostól télen érkezett hálóőr, a 95-ben született Baranyi Sándor innentől kettős terhelésben játszott - ez sem a feladatkönnyítő tényezők egyike. Tóth Pisti térdkalácstörése már csak a tortahab volt, de valahogy úgy alakult: ha valami baj lett, az nem megölt, hanem megerősített minket.
Egy "nagy" győzelem Szolnokon, egy komoly küzdelem a Szigetszentmiklós ellen, mázli Gyöngyösön és az utolsó két fordulóban már ki is lazulhattunk - Maglódra már az ünneplés maradt.
A tavasszal legtöbbször pályára lépett csapat már nem volt annyira állandó mint az előzőekben, szélesebb spektrumon mozogtunk, már váltogattuk a játékrendszereket is. Kevésbé csillogó, de masszívabb csapatjátékkal sikeresebbnek bizonyultunk az első fél évnél is - épp 1 ponttal szereztünk többet.
Nézzük a vitézek sorát: Baranyi Sándor - Földi Roland, Szabó Bertold, Tóth István, Albert Dávid - L. J. Dzsoni, Rába Patrik, Iglódi Kristóf, Balázsovics Máté - Horváth Bendegúz, Dankó Dániel.  Összehasonlítsuk? 6 új fiú a korábbi fix kezdőkhöz képest és az eredményesség maradt. Ez csak a kezdésnél említett akarattal és hittel volt elérhető.
Ez a hozzáállás amit a leginkább szeretnék megköszönni az egész csapatnak a bajnokság végén.

Kurán Ádám

Baranyi Sándor

Földi Roland

Szabó Bertold

Tóth István

Pacsuta Norbert

Albert Dávid

 Laki Márton

Lkhagvasuren Javkhalantugs Jhonny

Király Ferenc

Kucsera Bálint

Barthel Gábor

Iglódi Kristóf

Rába Patrik

Tóth Bence

Balázsovics Máté

Lak Imre

Dankó Dániel

Szűcs Ádám

Wesselényi Tamás

Molnár Bálint

Prazsák László

Kósa Izabella

Statisztikák - U-16

Sosem voltam a számok embere, de tudom mindenki szeret csemegézni az adatokban. Minden értékelés nélkül néhány adat az elmúlt bajnoki évből (szürke háttér. az U-17 csapatból visszajátszók; kék háttér: különböző okból szezon közben távozók)

Gólszerzőink:
16 gólos (ebből 3 a rájátszásban)
Lak Imre
8 gólos (3)
Prazsák László
8 gólos (1)
Wesselényi Tamás
5 gólos (1)
Kostyák Zsolt
4 gólos:
Balogh Csaba, Gorváth Bendegúz, Szabó Bertold, Tóth István
2 gólos
Magyari Gábor
1 gólos (1)
Balázsovics Máté
1 gólos
Balázs Bence, Kovács Márk, Molnár Bálint, Nagy Krisztián, Pacsuta Norbert, Papp Raymund, Tóth Bence

Kiállítva: Balogh Csaba és Pacsuta Norbert

Játékos rangsor alapszakasz (edzői - csak U-16))
1. Nagy Krisztián
2. Laki Márton
3. Balázsovics Máté
4. Lak Imre
5. Prazsák László
6. Pacsuta Norbert
7. Csabán László
8. Wesselényi Tamás
9. Balogh Csaba
10. Kostyák Zsolt

Játékos rangsor rájátszás (edzői)
1. Magyari Gábor
2. Balázsovics Máté
3. Csabán László
4. Nagy Krisztián
5. Baranyi Sándor
6. Prazsák László
7. Lak Imre
8. Szűcs Bence
9. Barthel Gábor
10. Király Ferenc
11. Balogh Csaba
12. Wesselényi Tamás
13. Pacsuta Norbert
14. Kostyák Zsolt
15. Laki Márton

Játékos rangsor egész évi (edzői)
1. Balázsovics Máté
2. Lak Imre
3. Prazsák László
4. Magyari Gábor
5. Nagy Krisztián
6. Baranyi Sándor
7. Laki Márton
8. Csabán László
9. Balogh Csaba
10. Wesselényi Tamás
11. Barthel Gábor
12. Pacsuta Norbert
13. Kostyák Zsolt

Az összesített játékos rangsor a játszott percek, az edzői osztályzatok és az általános benyomások összességéből alakult ki, semmilyen jelentősséggel nem bír a jövőre nézve - számomra fontos volt az ítélkezés szubjektív részénél a bátorság, a csapat egészének alakítása is, hitem szerint ez legalább olyan fontos mint a pillanatnyi teljesítmény.

Értékelő U-16

Álló sor:
Nagy Krisztián, Wesselényi Tamás, Laki Márton, Kurán Ádám,
Kovács László edző, Kósa Izabella technikai vezető,
Farkas Máté kapusedző,
Baranyi Sándor, Barthel Gábor, Balázs Bence, Pacsuta Norbert

Ülő sor:
Kostyák Zsolt, Prazsák László, Csabán László, Király Ferenc,
Lak Imre, Balázsovics Máté, Balogh Csaba, Schmikl Kristóf

A döntően 1995-ben születettekre épülő korosztályunk idén is a BLSZ által rendezett, 1994-esek számára kiírt bajnokságban indult. Ez a korcsoport évről-évre a Szt. István Közgazdasági Szakközépiskola 9.-es diákjaira épül - vagyis egymást nem ismerő, különböző sportolói szintekről érkező fiúk gyűjtő helye. Egyféle szűrőként az alkalmasság sportszakmai, pedagógiai oldalait méri - kiválaszt és kiválasztat. Minden évben sok gyerek kerül ebbe az olvasztótégelybe és már az első időszak végére jelentősen át szokott alakulni a keret. Idén is volt lemorzsolódás és beérkezés egyaránt. Akik a második évüket is nálunk kezdik el, azok nagy részéből labdarúgó is lesz - természetesen mindenki a tehetsége, szorgalma szerinti szintig jut el, de az arra alkalmatlanok nagy része kiesik a körből az első év alatt.
A 2010-es nyár első fontos eseménye a szokásos edzőtábor volt. Itt ezek a srácok olyan erényeket mutattak, ami alapján jobb minőségű labdarúgó közösségnek tűntek mint az egy évvel idősebbek - egy évvel korábban. Ugyan nem voltak köztük a többiek közül kiemelkedő tudású játékosok, de az átlag képzettség és akarat dolgában nagyon rendben lévőnek tűnt a társaság. Az őszi bajnoki szereplés is ezt tükrözte: néhány egyéni hiba megakadályozta a dobogóra kerülést, de a mutatott csapatteljesítmény végig megfelelő volt. Az iskolai feladatoknak való megfelelés és a sokak számára megnövekedettnek számító edzésterhelés természetes ingadozásokat okozott, de az akarati tényezők végig átlendítették a társaságot a nehézségeken. Pedagógiai okokból ebben az időszakban csak egy fiútól váltunk meg, pótlása sikeresnek bizonyult.
Eleinte Juhász Gábor, majd a szakítás után Kurán Ádám, Nagy Krisztián, Pacsuta Norbert, Laki Márton, Balázsovics Máté, Lak Imre és Prazsák László alkotta a "mindig játszók" magot, rajtuk kívül Csabán László, Wesselényi Tamás és Papp Raymund teljesítménye volt meghatározó.
A helyzet, hogy az U-17 és az U-16 korcsoport edzője azonos volt, lehetőséget adott a két évfolyam közötti konfliktusmentes átjárásra. Éltünk is vele: a belső védelmet Szabó Berti és Tóth Pisti, a támadójátékot Horváth Bendegúz segítette a leggyakrabban - sikerrel. Az ő háttérbe léptetésük döntően változtatta meg a tavaszi eredményesség lehetőségét.
Az őszről áthozott pár forduló már jelezte a bajt. A téli szünetben azt gondoltam a kicsik jobban felkészültek mint a nagyobbak - ritkán téved ekkorát az ember. A két csapat-egy edző modell bajai a tavaszi idényben mutatkoztak meg markánsan.
Azt gondolom, a játékosok fejlődése a legfontosabb, az eredmény másodlagos - de mi van akkor, ha az egyik szempont miatt (esetleg) le kéne mondani a másikról, miközben az ritka esetet, bajnoki címet jelent? A téli felkészülés alatt úgy láttam, meg kell mutatni a kicsik között kiemelkedőknek, milyen a "nagy" világ - Laki Márton, Balázsovics Máté, Prazsák László is egyre nagyobb szerepet kapott a 17 évesek között - így a most elemzett korosztályból Pacsuta Norbert és Lak Imre mellett (az események alakulása miatt Baranyi Sándor is ebbe a körbe került) már ők is kettős mérkőzés terhelésen estek át.
Fizikailag ez rendben is lenne - de ha a figyelem lankad könnyen jön a kudarc és a balsiker élményének feldolgozása könnyen egymás ellen fordíthatja a csapattagokat. Ennek jelei nálunk is megmutatkoztak - és nem is sikerült úrrá lennem ezen a gondon. A szezon végének sikerei (meggyőződésem szerint) a nagyok  megnyert címének is köszönhetőek - egyrészt lejött a szorongás terhe a vállakról, másrészt a központi cél újra a kicsik szereplése lett.
Összességében ugyanazt a bajnoki eredményt értük el mint egy évvel korábban a nagyobbak - 7. hely egy 18 csapatosnak indult bajnokságban. A rájátszásos megoldás nekünk nem nagyon kedvezett, de ha komolyan vesszük az egyéni képességek fejlesztésének, a tudás fejlesztésének elsődlegességét - mégis sikeresnek mondható évet zártunk. Kurán Ádám, Baranyi Sándor, Nagy Krisztián, Balázsovics Máté, Lak Imre és Prazsák László olyan egyenletes szintet produkált az egész bajnokság során, amire lehet építeniük a jövőben. Az ebben a sorban nem említettek teljesítménye jobban ingadozott mint nevezett társaiké, de kivétel nélkül mindannyiuknak voltak kimagasló teljesítménnyel záruló mérkőzéseik.

Kurán Ádám

Baranyi Sándor

Nagy Krisztián

Pacsuta Norbert

Király Ferenc

Laki Márton

Barthel Gábor

Csabán László

Balázsovics Máté

Balogh Csaba

Balázs Bence

Wesselényi Tamás

Kostyák Zsolt

Lak Imre

Schmikl Kristóf

Prazsák László

Pezsgőfürdő

Eljőve a 2010-2011 bajnoki év utolsó napja. Mint alant láthattuk, a kisdarazsak egy része már jól megérdemelt pihenőjét töltheti, ám az egyre nagyobbra növő fullánkosok számára hátra volt még egy feladat: az emlékfényesítés.
Maglód - Szt. István SE  1-6 (1-1)         U-17 NB II Közép C csoport bajnokavató mérkőzés
Maglód, 80 néző
Maglód: Nagy Cs. - Fodor, Filácz, Péli, Zubik, Márton, Babicz, Greskó, Berki, Kaló, Németh B.
Szt. István SE: Baranyi S. - Földi R., Szabó B., Barthel G., Balázsovics M. - Kucsera B., Iglódi K., Tóth B. - Horváth B., Prazsák L., L. J. Dzsoni
Csere: Babicz helyett Vida a 61. percben ill. Kucsera helyett Lak I. és Iglódi helyett Király F. a szünetben, Tóth B. helyett Laki M. a 60. percben, Baranyi helyett Kurán Á. és Barthel helyett Szűcs Á. a 76. percben
Sárga lap:Zubik a 14. percben, Iglódi Kristóf a 31. percben, Baranyi Sándor a 42. percben, Berki a 76. percben
Kiállítva: Fodor a 44. percben
Gólszerzők: Berki a 26. percben, Prazsák László a 44. percben, Földi Roland a 71. percben, Lak Imre a 76. percben, Prazsák László a 75. percben, Szűcs Ádám a 84. percben, L. J. Dzsoni a 88. percben
Kifényeztük. Minden tökéletesen alakult - eljöttek szülők, barátnők, testvérek, remek pálya, kitűnő idő és hazaiak szereztek vezetést, hogy a hősi érzésünk is meglegyen. Meggyógyulva végre pályára léphetett Kurán Ádám is, fél év kihagyás, kis küzdelem az életben maradásért majd a gyógyulásért - erre beáll és negyed óra alatt produkál jó labdaszerzéseket, sugározza a magabiztosságot, kész csoda a pali. Hogy ezt Baranyi Sanyi helyére tehette, az az egész tavasz egyik legnagyobb öröme - Jó lenne ha Sándorunk társaságát minél tovább élvezhetnénk pályán és öltözőben egyaránt.
Egyik kedvencem, Szűcs Ádám újra gólt lőtt - ez a legnehezebb dolgok egyike, percek alatt helyzetbe kerülni (ez mindig megy neki), és eredményesnek lenni (ez ritkábban, de ettől tökéletes ez a nap). Földi Roli megkoronázta egész tavaszi teljesítményét egy káprázatos góllal.
Prazsák Laci olyan higgadtan egyenlített a félidő vége előtt, mintha a spanyol ligaelső tagja lenne, Dzsoni parádézott, technikailag gyémánt a fiú.
Tóth Bence olyan cselt adott elő, hogy CR7 sírva könyörög neki azóta is a receptért, Horváth Bendiről ma az önzetlenség szobrát lehetett megmintázni. Iglódi Kristóf, a mogyoródi srác aki fél év alatt központi figurává nőtte ki magát, önfeláldozóan védte a kapu közelét. Kucsera Bálint balettelőadása pedig a moszkvai Balsoj Színház sztárjait idézte.
Balázsovics Máté, mindannyiunk Luigija, a legkisebb vitéz igazi nagyságként osztotta a cseleket - a Szabó Bertold-Barthel Gábor kettőst Hatvan díszének hívhatom a mai teljesítményük okán.
Lak Imi? Ő Imike, a kicsi nagy gólvágó, ma is beköszönt, aztán csak vigyorog, majd harcosan labdát szerez - príma a srác. Laki Marci igazi fapofa, úgy koncentrál, mint kevesen és itt a nagyok között még a minőségi hullámzás sincs vele, tök jó az egész amit csinál. Király Feri pedig egyszerűen csak Király - akár kezd, akár csere, hibátlan, épp annyit vállal amit meg tud tenni - ez ritka sportolói tulajdonság.
A lefújás után gyerekpezsgő, felnőttpezsgő, születésnapi és csak úgy torta, csókok, puszik és üvöltés: BAJNOKCSAPAT! SZÉP VOLT FIÚK!