DD: Értékelő U-16

Álló sor:
Nagy Krisztián, Wesselényi Tamás, Laki Márton, Kurán Ádám,
Kovács László edző, Kósa Izabella technikai vezető,
Farkas Máté kapusedző,
Baranyi Sándor, Barthel Gábor, Balázs Bence, Pacsuta Norbert

Ülő sor:
Kostyák Zsolt, Prazsák László, Csabán László, Király Ferenc,
Lak Imre, Balázsovics Máté, Balogh Csaba, Schmikl Kristóf

A döntően 1995-ben születettekre épülő korosztályunk idén is a BLSZ által rendezett, 1994-esek számára kiírt bajnokságban indult. Ez a korcsoport évről-évre a Szt. István Közgazdasági Szakközépiskola 9.-es diákjaira épül - vagyis egymást nem ismerő, különböző sportolói szintekről érkező fiúk gyűjtő helye. Egyféle szűrőként az alkalmasság sportszakmai, pedagógiai oldalait méri - kiválaszt és kiválasztat. Minden évben sok gyerek kerül ebbe az olvasztótégelybe és már az első időszak végére jelentősen át szokott alakulni a keret. Idén is volt lemorzsolódás és beérkezés egyaránt. Akik a második évüket is nálunk kezdik el, azok nagy részéből labdarúgó is lesz - természetesen mindenki a tehetsége, szorgalma szerinti szintig jut el, de az arra alkalmatlanok nagy része kiesik a körből az első év alatt.
A 2010-es nyár első fontos eseménye a szokásos edzőtábor volt. Itt ezek a srácok olyan erényeket mutattak, ami alapján jobb minőségű labdarúgó közösségnek tűntek mint az egy évvel idősebbek - egy évvel korábban. Ugyan nem voltak köztük a többiek közül kiemelkedő tudású játékosok, de az átlag képzettség és akarat dolgában nagyon rendben lévőnek tűnt a társaság. Az őszi bajnoki szereplés is ezt tükrözte: néhány egyéni hiba megakadályozta a dobogóra kerülést, de a mutatott csapatteljesítmény végig megfelelő volt. Az iskolai feladatoknak való megfelelés és a sokak számára megnövekedettnek számító edzésterhelés természetes ingadozásokat okozott, de az akarati tényezők végig átlendítették a társaságot a nehézségeken. Pedagógiai okokból ebben az időszakban csak egy fiútól váltunk meg, pótlása sikeresnek bizonyult.
Eleinte Juhász Gábor, majd a szakítás után Kurán Ádám, Nagy Krisztián, Pacsuta Norbert, Laki Márton, Balázsovics Máté, Lak Imre és Prazsák László alkotta a "mindig játszók" magot, rajtuk kívül Csabán László, Wesselényi Tamás és Papp Raymund teljesítménye volt meghatározó.
A helyzet, hogy az U-17 és az U-16 korcsoport edzője azonos volt, lehetőséget adott a két évfolyam közötti konfliktusmentes átjárásra. Éltünk is vele: a belső védelmet Szabó Berti és Tóth Pisti, a támadójátékot Horváth Bendegúz segítette a leggyakrabban - sikerrel. Az ő háttérbe léptetésük döntően változtatta meg a tavaszi eredményesség lehetőségét.
Az őszről áthozott pár forduló már jelezte a bajt. A téli szünetben azt gondoltam a kicsik jobban felkészültek mint a nagyobbak - ritkán téved ekkorát az ember. A két csapat-egy edző modell bajai a tavaszi idényben mutatkoztak meg markánsan.
Azt gondolom, a játékosok fejlődése a legfontosabb, az eredmény másodlagos - de mi van akkor, ha az egyik szempont miatt (esetleg) le kéne mondani a másikról, miközben az ritka esetet, bajnoki címet jelent? A téli felkészülés alatt úgy láttam, meg kell mutatni a kicsik között kiemelkedőknek, milyen a "nagy" világ - Laki Márton, Balázsovics Máté, Prazsák László is egyre nagyobb szerepet kapott a 17 évesek között - így a most elemzett korosztályból Pacsuta Norbert és Lak Imre mellett (az események alakulása miatt Baranyi Sándor is ebbe a körbe került) már ők is kettős mérkőzés terhelésen estek át.
Fizikailag ez rendben is lenne - de ha a figyelem lankad könnyen jön a kudarc és a balsiker élményének feldolgozása könnyen egymás ellen fordíthatja a csapattagokat. Ennek jelei nálunk is megmutatkoztak - és nem is sikerült úrrá lennem ezen a gondon. A szezon végének sikerei (meggyőződésem szerint) a nagyok megnyert címének is köszönhetőek - egyrészt lejött a szorongás terhe a vállakról, másrészt a központi cél újra a kicsik szereplése lett.
Összességében ugyanazt a bajnoki eredményt értük el mint egy évvel korábban a nagyobbak - 7. hely egy 18 csapatosnak indult bajnokságban. A rájátszásos megoldás nekünk nem nagyon kedvezett, de ha komolyan vesszük az egyéni képességek fejlesztésének, a tudás fejlesztésének elsődlegességét - mégis sikeresnek mondható évet zártunk. Kurán Ádám, Baranyi Sándor, Nagy Krisztián, Balázsovics Máté, Lak Imre és Prazsák László olyan egyenletes szintet produkált az egész bajnokság során, amire lehet építeniük a jövőben. Az ebben a sorban nem említettek teljesítménye jobban ingadozott mint nevezett társaiké, de kivétel nélkül mindannyiuknak voltak kimagasló teljesítménnyel záruló mérkőzéseik.