Hogy volt?

Sok ígéretnek sok az alja, de ami késik az nem múlik. Ki korán kel aranyat lel - mindenki tudja már mi lett a tánc vége, most csak annyit, jó korán keltünk - de erről kicsit később.
Miután legalább két hónapos eseményekről számolok most be, a korábbiakhoz képest módosítok a krónikák stílusán: nincs osztályzat (ki emlékszik már pontosan, az összkép maradt a lényeg), viszont a fa helyett az erdőt láthatjuk ekkora időtávból.
Azért valamennyire tartom a stílt:
Szt. István SE - RAFC     5-0 (4-0)     U-17 bajnoki labdaát rúgó mérkőzés
Rozsnyai út, 60 néző - pontos időpont 2011. április 30. (egy héttel a C csoportos El Classico után - by Kurán Gábor)
Szt. István SE: Baranyi S. - Földi R., Tóth I., Szabó B., Laki M. - Kucsera B., Rába P., Tóth B. - Horváth B., Dankó D., L. J. Dzsoni
RAFC: Vass G. - Varga T., Kiss N., Egyed, Fodor - Oszoli, Lehner, Khareit - Rózsa, Bolla, Nagy D.
Csere: Tóth B. helyett Szűcs Á., Földi helyett Pacsuta N., Laki helyett Balázsovics M. - mindannyian a szünetben, Rába helyett Iglódi K. a 60. percben, Dankó helyett Albert D. a 63. percben, L. J. Dzsoni helyett Prazsák L. és Horváth B. helyett Lak I. - mindkettő a 70. percben
Sárga lap: Egyed a 28. percben, Kiss N. a 77. percben
Gólszerzők: Tóth Bence a 30. percben, Horváth Bendegúz a 40. percben, L. J. Dzsoni a 42. percben, Tóth István a 44. percben, Dankó Dániel az 50. percben
Amennyire emlékszem, furcsa meccs volt. Mi általában jól kezdjük a találkozóinkat, gól nélkül is meggyőző a teljesítményünk és az ilyen típusú ellenfeleket meg is szórjuk - kivéve, ha nem. Ez elég gyenge szófordulat, de a tavasszal sokszor ez lett az igazság. Ma is. Ami a többi alkalomhoz képest a különbség, hogy nem a szünet tette helyre a dolgokat, hanem a.... Mi is? Nem akarok a mindentudó szerepében tetszelegni, ma sem tudom mitől táltosodott meg a félidő utolsó 5 percében a csapat. Mindenesetre megtáltosodott és (állítólag) az ilyesmi nem szorul mély magyarázatra.
Visszatérve a mérkőzés hullámzására: az első negyed óra jó játéka nem hozott találatot, ám mire aggódni kezdhettünk volna, Tóth Bence remekül használta ki pontos érkezését. Mint egy japán vonat, oly precízen ért az állomásra (találkozási pont a labdával) és innen csak a győzelem aránya volt kérdéses - hogy az megfeleljen a kényesebb ízlésű rajongóknak is, na ehhez kellett a táltos 10 perc. A többi már játék volt az idővel és az ellenféllel.