Hogy nem volt?

Másnap. Volt ilyen címmel egy film (lehet hogy több is, de nekem egy maradt meg az emlékezetemben), az atomháború utáni napról szólt. A másnap jelenti még az átmulatott éjszaka reggelével járó macskajajt is. Nekünk az U-17 és U-16 csapatok találkozóinak egymás utánja jut elsőként az eszünkbe - van ennek egy kis atomháborús és macskajajos fílingje is. Tegnap 5-0 az NB bajnokságban, ma meg a BLASZ-ben:
Grund 1986 FC "A" - Szt. István SE      6-0 (3-0)         U-16  bajnoki vicc.
Bányapark, 10 néző
Gund: Filkor - Mihali, Puskás, Kamráth, Tóth T., Gonda, Berecz, Bodnár, Nagy I., Zsemle, Rudolf
Szt. István SE: Baranyi S. - Földi R., Pacsuta N., Barthel G., Laki M. - L. J. Dzsoni, Iglódi K., Balázsovics M. - Horváth B., Prazsák L., Tóth B.
Csere: Takács helyett Tóth R., Kamráth helyett Ferenczi, ? helyett Kiripolszki és Bodnár helyett Balatoni - mind a szünetben, Zsemle helyett Kiss R. az 52. percben - ill. Prazsák helyett Lak I., Balázsovics helyett Szűcs B. és Iglódi helyett Rába P. a 38. percben, Földi helyett Csabán L. és Dzsoni helyett Kövy A. a 67. percben
Sárga lap: Nagy I. a 67. percben, ill. Földi Roland a 39. percben, Horváth Bendegúz a 67. percben, Lak Imre a 88. percben
Kiállítva: Pacsuta Norbert a 75. percben
Gólszerzők: Zsemle a 3. percben, Zsemle a 12. percben, Rudolf a 27. percben, Berecz az 51. percben, Tóth R. a 85. percben, Tóth R. a 90. percben
Szóval a másik nap. Az egyiken öröm, a másikon bánat. Az egyiken elégedettség, a másikon okkeresés. Ugyanazok a játékosok (Baranyi, Földi, Pacsuta, Laki, Dzsoni, Iglódi, Balázsovics, Horváth, Prazsák, Tóth B., Lak, Rába - ugye jól számolom, ez épp 11?) egyik nap sziporka, a másik nap meg - lásd fenn az atomháborús párhuzamot.
Azért árnyaljuk a mai képet. Aki nem tudja, most csudálkozhat: a Grund FC egy híres magyar játékos nevelő klubja. Buzsáky Ákos épp tegnap lett bajnok Angliában és jutott fel a Chrystal Palace játékosaként a Premier Ligába. Édesapja, az idősebb Buzsáky az indító egyesület elnöke, vezetője, tulajdonosa, miegymás. Az ifjú pedig a kint keresett pénzének egy szeletét a Bányapark stadion fejlesztésébe fekteti. Ez nem lehet kevés forintocska, gyönyörű körülményeket teremtettek: haragos zöld pázsit terpeszkedik vagy három focipálya nagyságban. E remek helyet csúfítja el a létesítmény középpontjában egy salakos, fekete rondaság.
Nekünk balszerencsénk van: eddig ahányszor a sors erre vetette csapatomat, mindig valami időjárási anomália közepette érkeztünk. Eső, fagy, ilyesmi okán csak a salakra mehettünk, minő balszerencse. Mindannyiszor sűrű bocsánatkéréseket hallgattunk, mintha bármikor máskor a füvön játszhatnánk, csak most, ugye, az időjárásfelelős, stb.
Csak ne látnám a fekete labdákat. Ne látnám, hogy az én játékosaim csúszkálnak, a pattanó labdáról sorsolással próbálják eldönteni hol ér majd lábhoz (testhez, fejhez - kitalálhatatlan) és egyúttal ne látnám a hazaiak megszokást tükröző játékát. És ne olvasnám a Four-four-two magazinban fényképekkel illusztrálva: Buzsákyék az ékszerben edzik a gyerekeket.
Nem az én dolgom, de a Grund az összes hazai meccsét nagy gólaránnyal nyeri, vendégként pontokat hagy Soroksáron, Mátyásföldön, Újpesten és Óbudán - egyszóval nem egyenlőek a feltételek. Hopp, feltételek. 6-0 -ra nyer a hazai gárda, tök sima a dolog, a spori erre kiszór vagy egy tucat lapot, lesz belőle kiállítás is (az már a vicc teteje, hogy a meccskönyvbe csak a töredékét írja be), épp hogy nem kiabálja: Hajrá Grund!, majd már átöltözve békésen sörözik Buzsáky apukával a büfében - csak azt tudnám, mi a frásznak jön el az ember ilyen helyekre. A nyúl se vesz jegyet a körvadászatra - itt pedig a mi pénzünkből hajtanak a vadász elé hétről-hétre minket, kiszolgáltatott tapsifüleseket.