Kurci hazament a kórházból, aztán pár nap múlva újra rosszul lett és vissza kellett vinni. Bent a kezelések hatására(?) jobban érezte magát, majd pár nap múlva egy új műtétig esett vissza a szervezetében levő gyulladás miatt. Nehéz kommentálni a magyar egészségügyben előfordulható történeteket - egyetlen kérdés minden érintettben ilyenkor: miért pont velem, a gyermekemmel, anyámmal, apámmal, barátommal (ki lehet választani a megfelelő jelzőt) történik meg ez?
Ádám, ezúton is ki szeretném jelenteni: nem tudsz annyira beteg lenni, hogy ne TE legyél a kapusom. Amíg nem TE védesz - és ha valami balszerencse folytán a jövőben nem tehetnéd, akkor is VELED kezdődik minden összeállításunk, amíg darazsak alkotják a Szent István Sport Egyesület általam edzett csapatát (jelzem, a valami balszerencse folytánt még halvány lehetőségként sem képzelem el, csak szeretném ha éreznéd a csapat és a TE összekötöttségének teljes skáláját).
Más.
A fentiekből adódóan a két darázsfészek lakói új gonddal néznek szembe. Két korosztály - egy kapus. Amíg szombat-vasárnap jelleggel meccselünk, megoldható helyzet. Ám ha egy napon kell pályára lépni - a kicsik rosszul járhatnak. Kérem az értük aggódókat, értsék meg: a 17 évesek az aranyéremért játszanak hétről-hétre, nem elfogultság ha elsőséget élveznek.
Az előbb említett helyzet az egész év során először elő is fordult: míg a nagyobbak Dabason léptek pályára, addig a kicsik Csepelen, az Unione csapata ellen játszottak. Jómagam a vidéki útra vállalkoztam, kapusedzőnk, Farkas Máté pedig leült az U-16 kispadjára. Ők 3-3 -ra végeztek, várom Máté értékelését, osztályzatait, hogy megoszthassam a szakmai minősítést e fórumon az érdeklődőkkel.
Megint más, a fényképezés kedvéért (tanuló szobai újabb jelenetek egy vakbuzgó fotós kezéből - ki magam volnék, a magam kedvére):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése