Férfiak póráz nélkül 4. - Como

Valamikor réges-régen az olasz első ligában játszott egy Como nevű csapat, a Toto szelvényről ismertem, fogalmam sem volt merre fekszik - azt, hogy egy tó is van arrafelé, a fene se gondolta. Az esetleges Milan-Como 1-0, egyes épp elég volt a sporthírekben, ez a kis csapat is egy volt csak a sok közül, ki emlékszik már a Lanerossira, a Triestinára. Most, hogy póráz nélkül lófrálhattunk Lombardiában, adta magát a lehetőség: kiránduljunk Comóba.
Az Appiano Gentilében tett paparazzóskodásunktól megéhezve gördültünk egészen a svájci határig, hol egy hegylábak közötti ékszertó nyugati ágának déli csücskénél (Wikipédia) fekszik az a város, ahol mindenkinek kell egy ház, aki ad magára valamit a világ milliomosainak körében. George Clooney és számos filmsztár, Zambrotta és a labdarúgás más csillagai egyaránt fontosnak tartják egy comoi ház birtoklását - a település egykori híres lakói között megtalálhatjuk Cosima Lisztet is, Richárd Wágner feleségét s egyben Liszt Ferenc lányát. Csak gyengébbek kedvéért árulom el, hogy Liszt Ferenc nem egy híres pilóta volt, míg Richárd Wágner sem a Bundesliga örökös bajnokaként vált a német nemzet ikonjává.
Como városának történelmi ékességei közül számunkra a legfontosabbnak a kikötő bizonyult, aktív és obsitos vitorlázóként (van ki kepten - pl. Zoli, van ki mancsaft - én) csudálva csudáltuk a késő februári napon vízen ringatódzó bárkákat, a sirály hajó jellegű sétahajót, a hajópénztár előtt magát mint idegenforgalmi látványosságot mutogató vén tengeri medvét. Jólét és nyugalom áradt mindenből és mindenkiből, egy város ami munkanapon is olyan, mintha vasárnap lenne.
A tóról érdemes tudni, hogy y alakú, 31 km hosszúságban kanyarog, mint egy szélesebb folyó és helyenként 400 m vízmélységével Európa legmélyebb tava. Kialakulása a régmúlt gleccserképződéseinek köszönhető, ennek megfelelően partjától pár méterre már az Alpok hegycsúcsai kezdődnek - szóval egy tócsa a völgyben.
A hegyoldalban szépnél szebb házak (valószínűleg ezek sem a helybéli vasesztergályosok lakóingatlanai) és kirándulóhelyek elegye található. A comoi János-hegyre egy Budavári sikló típusú madzagvasút visz fel, a szintkülönbség a leírások szerint 715 méter és 7 perces menetidővel lehet feljutni a tetőre.
Ott pedig sör és pizza, látkép és fényképezés, ismerkedés a ghanai pincérlánnyal, röhögés, röhögés, röhögés.
A hegycsúcson egy használaton kívüli szálloda, Jack Nicholson lehet benne gondnok - olyan Ragyogás jellege van az egésznek, leeresztett redőnyök, a szél csapkodja őket, éjjel félelmetes lehet errefelé sétálgatni.

A hazaúton (mármint Milánóba haza) is volt érdekesség. Azt tudni kell, hogy Olaszországban az autópályák fizetőkapus módon vannak megoldva - az egyiknél egy vadi újnak látszó BMW-t láttunk - lobogó tűzgolyóként. A tulajok fapofával ácsorogtak, mi meg igyekeztünk megörökíteni az éjszakai fáklyát - lám, új autó sem biztosítás, ha égni kell, hát égni kell.