Az ébredés sosem volt az erősségem, itt mégis hamar észhez tértem. Mediterrán világnak megfelelően a forró víz nem túl ismert errefelé, azért a zuhanyozás király így is. Fogmosás, stb. és újra embernek érzi magát a földi halandó. Már utaltam rá, elkezdődött a Kinek a horkolása brutálisabb című népi játék, a sajátját ugyanis senki nem hallja - a vita így eldönthetetlen, egyetlen stabil pont a két Kurán nézetkülönbsége: Ádám fiatal kora miatt még tuti nem húzza a lóbőrt, így ott Gábor lehet csak a tettes.
Furcsa tapasztalat: a reggeli intézménye errefelé a boltokban 11 órától számít szokásnak, előtte hosszas barangolás után is csak egy közértet találtunk. Utcán, zacsiból kajálni igazi túristás dolog - megtettük. Aztán kupaktanács az útirányokat illetően és indulás az Inter edzőközpontjába.
Gentile. Olasz ex futballista, egykor Maradona tudott róla mesélni milyen is ha egy VB-n ország-világ színe előtt rúgja kocka alakúra az embert egy embernek látszó vadállat: na ez a vadállat volt Gentile. Emlékeim szerint egymaga 50 fölötti szabálytalanságot követett el a kis argentín ellen - csarébe aranyérmet vehetett át az 1982. évi világbajnokság döntője után. Mindenesetre a Gentile féle védőjáték miatt a támadó játék védelmére egy csomó változást eszközölt a szabályokban FIFA akkori vezérkara.
A fentiek csak annyiból érdekesek, hogy az Internazionale edzőközpontja Milánótól sacc. 50 km-re, egy Appiano Gentile nevő kisvárosban található - igazi nomen est omen sztori, az olasz futball egyik fellegvára az olasz futballra elég jellemző figura nevével.
Szóval az első út ide vezetett, parádés történelmi külsejű városka, bazi nagy templom és liget liget hátán, megcsapja az embert a históriás szellem. Az utca köve helyenként római kori lábnyomokat őrizgethet, az Alpok felől lezúgó szellő mintha a Gladiátor filmzenéjét muzsikálná.
Aztán a városhatáron kívül egy golfklub, ez rejti a kék-fekete tréning-fellegvárat. A kapunál gyenge tömeg, emberek autogramm füzetekkel. A bejáratot sorompó őrzi, mellette szigorú arcú portás Inter címerrel a dzsekijén állja útját a beljebb pimaszkodni akaróknak - pl. nekem. A kerítésen belesve látható az edzőpálya tribünjének hátsó fala, míg kissé odébb egy sátortetős valami. Erről (miután azt képzel belülre az ember, amit csak akar) azt gondoljuk, egy fedett focipálya lehet. A kapun belül hamar elkanyarodik az út, így a bámészkodók tulajdonképpen az alábbiakat láthatják: Kapu. Őrbódé. Portás. Kb. 100 m aszfalt. Fák. Bokrok. Domb, lelátó ülések hátával (felső soré). Megint fák és bokrok - és minél távolabbi a látvány, annál több a fantáziára bízott tereptárgy. Összefoglalva a semmit nézzük és várunk, hátha jön pl. Eto'o és azt mondja: magyar barátaim, ha már nálatok találták meg az ellopott autómat, gyertek be egy kis lábtengóra.
Ehhez képest a megérkezésünk pillanatában ezerrel vágtat ki a kapun egy hófehér - na nem Jaguár, csak Ferrari, benne (szerintünk) Julio Cesar, a tempóból csak úgy sütött az előző esti vereség dühe. Azt azért kitalálhattuk: a sztárok bent vannak, csak türelem, hátha ebédszünetre kijövet elcsíphetünk egy-egy földre szállt istent. És lőn. Cambiasso megáll, a tömegecske ráveti magát, Ő mosolyog, aláír, fényképeződik és urasan elvonul. Majd jön Maicon, és hasonlóan tesz. Eto'o fütyül a népre és átviharzik fekete tesójával az anyósülésen a kapun kívülre. Milito mostanában sérült, de azért csak vágott kettőt a tavalyi BL döntőben, úgyhogy Ő is megkapja a megérdemelt rajongást. Leonardo, az edző egy bűbáj, cseveg, mosolyog, majd 10 percet tölt a nép körében, mire elengedik. Aztán jön Zanetti - na Ő tényleg a csúcs. Mikor Cambiasso jött, zúgott az Esteban, Eto'onál az Eto'o, nála viszont (mintha neve sem lenne) csak azt lehet hallani (mindezt imádattal): Il Capitano! És az öreg fickó (már vagy 15 éve itt szolgál) haza sem megy amíg mindenkit ki nem elégít, autója mögött már sorban állnak a többiek, de Ő csak alá és fölé ír, összedugja az arcát a fotózkodókkal - profi az ember a marketing terén is.
A kapu előtt napi 24 órában ácsorog a Sky Sport olasz szekciójának közvetítőkocsija, mellette strázsál egy riporter - unalmas munka lehet. Néha elkapnak egy-egy kifelé jövő civilt, gondolom kérdezik, volt-e már felnégyelés odabent? Aztán ahogy újabb autó tűnik fel a kanyarban, a riporter is rohan a szerszámmal, hátha...
Egy japán házaspár is itt lengeti a piros körös zászlócskáját, Nakatomo, vagy Makanakoyo vagy kicsoda az Inter japán játékosa, őt várhatják és lám, meglesz az eredmény. A kis sárga bőrű áttör a tömegen, padlógázzal menekülne, mikor észreveszi a honfitársait. Jóval a kapun kívül satufék, ablak le, mosoly és puszi, viszont így nem menekül a többiek elől sem.
Összefoglalva: tegnap nagy pofon a Bayerntől, ma néhányan sértett haraggal átspriccelnek a rajongókon, a többség azonban ilyenkor is tudja a dolgát: kapcsolattartás, hősképzés, sztár imágó építése. Ebből lesz hosszú távon a nagy zsozsó, a Mercedes, a Porsche, a Ferrari - ez bizony kötelezettség vereség után is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

















Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése