Még az előzőhöz

Jó sok kép készült az úton, igyekszem tematikusan mindet felpakolni, remélem sikerül - és talán a szerzők sem tiltakoznak majd a felhasználás miatt. Kurán Ádám és édesapja Gábor, Balogh Csabi, Klapka "Özil" Roland, Lak Imi, Laki Marci, Barthel Gábor, Prazsák Laci és Pacsuta Norbi, Szabó Berti, Horváth Bendegúz és a többiek akiket most nem soroltam, de a fotóik láthatóak lesznek - köszönöm az együttműködést.
Szóval még az Inter-Parma előtti képekből egy kis válogatás. Itt látható az ébredő ifjúság értelmet sugárzó tekintete, az olasz-magyar mozifelhozatal párhuzamossága. Szakmai igazgatónk, Hagymási Zoltán is velünk tartott, pillantást vethetünk Rómeóra és Júliára, csapatunk szerelmes párjára (remélem nem végzik oly tragikusan mint a veronaiak - talán ezért is hagytuk ki az odautat - Milánói szerelmesek, ilyet még sexpír sem írt - hoppá, sex és pír, tán szégyenlős volt az avoni hattyú?), megfigyelhető a vendégszurkolókat fogadni vágyó biztonsági őrsereg a 8 számú kapunál - ugyan egy lélek nem akart ott bemenni, de fő a biztonság - és a stadion néhány építészeti sajátossága.

Még egy kép ide, mert ez is a meccs előtt készült és némi kommentárt igényel. A saját dolgainkra figyelők számára a bal oldalamon lévő fiatalember ismeretlen lehet - a jobb oldalamon egy reménybeli bal oldalamon álló található - ebből következik hogy középen - de ezt le sem írom, velem született szerénységem tiltja az önreklámot.
Szóval, ki is a nem Molnár Bálint és nem Kovács László? Ő Záray Géza, aki edzői pályakezdésem egyik kiscsillaga volt. 12 évesen együtt kezdtük (mármint Ő volt 12, én - ezt borítsa fátyol) és az első emlékeim egy Kövy Attila jellegű kis szőke fiúcskát mutatnak, aki folyton nyafogott: éhes vagyok, fáradt vagyok és amit ugyan nem mondott, de a vak is láthatott: baromi jól focizott.
Mikor betöltötte a 14. évét a Dunaferr hívta és fogadta, majd a Kispest Honvéd ifije következett, végül a napi dolgok (haverok, buli, fanta) erősebbnek bizonyultak - vagy a tényleges tehetség volt kevés -, de annyi hasonló korú játékossal együtt abbahagyta a focit. Ma 22 éves korára a legjobb barátaim egyike (nem sok igazi jut az embernek egy élet alatt).
Miért írom mindezt? Mert mindannyiótok (a játékosok) számára példa lehet: egy ici-pici faluból indulva (Szigetújfaluban összesen laknak 2800-an, van olyan iskolai év, ahol összesen 4 fiú van az osztályban - nem négyen fociznak, hanem négyen vannak) is el lehet jutni akár az NB I-ig is, ám az gyakran akkora energiabefektetést igényel, hogy mire az út végére jut az ember, már el is unja és más után néz.
Tanulság, hogy a nagycsapatok utánpótlásába kerülve naggyá válnak a kísértések is, ahogy kedvelvevő lehet az arcok túlméretezettsége is. Kicsinálhatja az ember fiát a pénzért játszatott srácok látványa és vezetők csemetéinek sztárolása egyaránt.
Ám példa lehet az is, hogy felnőve megmaradhat az edző-tanítvány viszony egyenrangú és mély szeretetként - ha a felek egyaránt tisztelik és becsülik egymást. Aki csak az elmúlt egy évre gondol vissza: Deák Zsolt, Farkas Máté egyaránt családtaggá vált a coach famíliában, Géza pedig itt sasol a magyar lobogó alatt - na ezt hívják ars poeticának, az én ars poeticámnak.