Vasárnap reggeli - állítólag ilyenkor rikkant ritkán a rigó

Kis visszaemlékezés. Egykor én is játszottam ezt a játékot, abban az időben mikor még szögletes labdával hajtottak a pléjerek. Ma már nehezen hihető, de minden embernek volt munkahelye (pedig kicsit több lakosa volt a honnak) és ugyan biztosan nagy volt a belső munkanélküliség, de termelő üzemek sokasága fogadta be az iskolájukkal végző fiatalokat. Minden valamire való álláshirdetésben ajánlati tétel volt a vállalati üdülő, az üzemi óvoda és bölcsőde, s nem utolsó sorban a sportolási, művelődési lehetőség. Gyárakba telepített könyvtárak és üzemi közönségszervezők ugyanúgy hozzátartoztak az élethez, mint a munkásőrség és a besúgók láncolata - mielőtt bárki azt hinné festem a múltat. Azért (nekem) a hetvenes évek voltak az igaziak, még láthattam játszani Tichi Lajost, Albert Flóriánt, 12 évesen vittem a vállamon egy KK győzelem után Farkas Jánost és a mai élvonalbeli edzők közül nekem jó páran örökké fiatal focisták maradnak. 85 000 társammal üvöltöttem nem csak a sikertől részegen az akkortájt természetesnek tűnő sikeres VB selejtezőkön, és a "Bunkó Bene!" rigmus már-már kultúrbotránynak számított akkoriban. Varga Zoli a kartörésem (10 éves voltam) másnapján pattant le a mexicoi olimpián, s még működött az Angyalföld-Újpest körzeti labdarúgó bajnokságban a Transzvill, a Magyar Pamut, a HPSE és a Chinoin, az Acélöntő SK (akkori csapatom) és a GAFU Volán, a Csatornázási Művek és a Vasas Izzó egyaránt.
Joggal kérdezheti bárki, hogy kerül a darázsfészekbe ez a múltidézés. A fent említett csapatok már nagyrészt emlékként sem élnek, a pályáikon bevásárló központ, benzinkút vagy irodaház áll, az egykori munkások vagy a föld alatt tanyáznak, vagy nyugdíjból élnek, az én korcsoportom jórészt munka és álmok nélkül pergeti napjait - s jobb híján nosztalgiázik: Régen, mikor a Ló elsütötte a balost, emlékszel, a bal pacit, kidőlt a kapu, olyat lőtt és már ifiben két sörért eladtuk a nekünk mindegy meccset!
S most, 2010-ben azt látom, egykori első kiállításom színhelye, a Pamut pálya még létezik Újpesten. Az egykori leányszálló, népszerű nevén a Szűzgarázs tövében ott virít még mindig a zöld gyep - a garázs szüzei már talán nagymamák, de unokáik ma is itt rúghatják a bőrt. Ma már nem Magyar Pamut SK, hanem Újpesti Haladás, de valahogy kicsúszott e terület a nagy privatizátorok markából - így jöhettünk ide egy hideg reggelen megmérettetni, egyben szívemet melengetni.
Újpesti Haladás - Szt. István SE                  U-16
4-6 (3-2)
Blaha L. u., 25 néző
Ú. Haladás: Drigán - Pál, Bérczy, Lakatos, Horváth, Szigedi, Németh, Szeleczky, Szekeres, Dóczy, Ivancsó
Szt. István SE: Juhász G.(7) - Nagy K.(8), Halász L.(5), Pacsuta N.(4), Laki M.(7) - Tóth B.(6), Balázsovics M.(5), Molnár B.(7) - Tóth I.(5), Lak I.(7), Papp R.(7)
Csere: Drigán helyett Szabados és Németh helyett Bíró, mindkettő a szünetben, Szekeres helyett Szajkó az 51. percben, Szeleczky helyett Tornyos a 60. percben
Halász L. helyett Magyari G.(8) a szünetben, Tóth B. helyett Wesselényi T.(5) az 57. percben, Lak I. helyett Csabán L.(6) a 74. percben, Papp R. helyett Kostyák Zs.(0) a 88. percben
Sárga lap: Lakatos a 60. percben, ill. NAgy K. a 27. percben
Gólszerzők: Ivancsó az 1. percben, Ivancsó a 3. percben, Papp Rajmund a 20. percben, Lak Imre a 25. percben, Ivancsó a 41. percben, Tóth Bence az 56. percben, Magyari Gábor a 62. percben, Bíró a 70. percben, Molnár Bálint a 74. percben, Kostyák Zsolt a 89. percben
Flúgos futam volt az egész. A 3. percben már kétgólos hátrányban voltunk, aztán hol ők vezettek, hol mi, végül a két csapatot nézve jogosan nyertünk. Az elgondolkodtató, hogy ha van egy jó játékosa az ellenfeleinknek már bajban is vagyunk - az egy emberes csapatok egész más hozzáállást igényelnek, mint a nagyjából azonos képességűekből állók. Be kell látni, hogy a 3 gólos kissrác végig megállíthatatlan volt számunkra - így még nagyobb értékű hogy nyertünk.
Juhász Gabi, Nagy Krisztián és Papp Rajmund kiemelkedően, Lak Imi gólveszélyesen, Laki Marci határozottan, a három felsős (a Tóthok és Molnár Bálint) pedig higgadtan, megnyugtatóan és magas technikai szinten játszottak.
Összefoglalva egy hideg és deres reggel után felmelegedett az idő és a kedvünk is - az öreg darázs pedig elmerenghetett azon, milyenek is voltak egykor az ugyanilyen délelőtti meccsek, mikor több tucat kamaszlány lógott az ablakokban és drukkolt a hazai fiúknak s leste kíváncsian az öltözőből kilépő vendégjátékosokat, reménykedve egy esetleges jó parti létrejöttében.