- Mert ott van!
Ez a kis párbeszéd (nem is kitalált) sok mindenre választ adhat. A nagy magasságok meghódításának lehet oka a pénz (vagy a pénztelenség), egy szép nő (vagy férfi) szerelme, a médiaszereplés vágya - de az igazi ok általában maga a tett megtételének élménye. A csúcson álnni, akárcsak egy percig is megismételhetetlen érzés - persze hétről-hétre ott lenni, azért jobb mint csak egyszer (lásd még: mi van jobb egy jó nőnél? Két jó nő! - finomított verzió).
Ha nyerünk a szolnokiak ellen felléphetünk a tabella elejére és amíg győzünk és nem jutunk el a szabadnapunkig ott is maradhatunk - aztán lehet drukkolni a Jászberény soros ellenfelének - pfú, az az első forduló!
Szt. István SE - Szolnoki MÁV U-17 - már le sem írom hogy labdarúgó és bajnoki.
1-0 (1-0)
Rozsnyai u., 147 néző
Szt. István SE: Kurán Á.(9) - Földi R.(7), Szabó B.(8), Tóth I.(8), Mohácsi B.(7) - Király F.(6), Barthel G.(6), Tóth B.(7) - Horváth B.(9), Dankó D.(8), Molnár B.(8)
Szolnoki MÁV: Nuskov-Kántor, Bottyán, Vatai, Szikszai, Rigó, Mihályi, Nagy D., Nádházi, Csajbók, Somogyi
Csere: Király helyett Rába P.(6) a 74. percben, Mohácsi helyett Csala D.(0) a 90. percben, Dankó helyett Szűcs Á.(0) a 92. percben
Nagy helyett Pekár a 77. percben
Sárga lap: Mohácsi B. a 36. percben, ill. Kántor az 54. percben, Vatai a 66. percben.
Gólszerző: Horváth Bendegúz az 5. percben
Most akkor odaértünk és egy ideig ott is maradhatunk - az élen. Azért ez nem csak a tabella éle lehet, ez a pozíció lehet olyan vékony mint a kés éle, akkor lehet megülni ezen a pengén, ha mindig és újra mindig ott leszünk fejben, testben ahol lennünk kell.
Ritka ebben a korosztályban, hogy az 5. percben kialakuljon a végeredmény. Ez csak fegyelemmel kivitelezhető, ehhez a játék önmagában kevés lenne. Ennek megfelelően értékelem a csapat játékát: mintha felnőtteket láttunk volna, változtunk egy meccsen belül amikor kellett. Söpörtünk egy negyed órát, játszottunk játékkal egy órát, majd harcoltunk egy negyed órát. Ráadásul annyi néző előtt, hogy néhány budapesti NB I-es csapat megirigyelné - együtt lélegzett játékos és szurkoló, felejthetetlen délutánt szerezve egymásnak.
Ami belecsúfít (olykor már hétről-hétre) a játékvezetés: olyankor is szörnyű tud lenni mikor nem múlik sok rajta - de a játékosok testi épsége az eredménytől függetlenül a legfontosabb szempont. Dankó Dani egy ütés következtében (kit érdekel hogy elmaradt a büntető) a meccs után mentővel távozott, az érte való aggódás felülírta az örömünket is. Azért az élen lenni összességében remek dolog - kortyoljuk minél tovább ezt a finom italt abból a kristálypohárból amit együtt csiszoltunk - gyerekek, szülők, barátok és csajszik, csirio, egészségünkre!
Kurán Ádám a tökéletes határán védett - csak négyszer kellett beavatkoznia, de mind a négyen a meccs mehetett volna el. Ez a nehéz, végig koncentrálni - megtette, köszönjük. Földi Roli és Moha mentek mint motolla, Roland kicsit feljebb is, kezdi megérezni a támadás ízét, óriási fazon ahogy megindul. Mohi pedig a szokott, kemény mint a Rolling Stones, de nem durva - erről az ellenfelek véleménye nem perdöntő. A két belső védő ikrekként létezik, lehet hogy egyszer majd egymás esküvői tanúi is lesznek. Két eltérő egyéniség harmóniájánál szebbet képzelni sem lehet - mi nem is szorulunk képzelgésre. Minden héten láthatjuk őket - s ez jó nekünk.
A középpálya tűnhetett a legszürkébbnek, de ez csalóka kép: hogy Ádámnak hátul csak négyszer, hogy a belső ikrek harmóniában, hogy a szélső védők előre: ennek oka a három középső. Egyensúly a pályán mint a mérleghinta alátámasztása: Királybartheltóthbence - lassan egy ember neve lesz. Bendi. Hoppá, bocsi, Horváth Bendegúz - egy frászt Ő Bendi. Ahogy hajt, ahogy változik, ahogy teljesedik a játéka: mekkora balfácán volt aki azt mondta: nem lehet vele kommunikálni. Ha azt mondja nem elég jó, oké, ez lehet. Ha azt mondja nem elég ügyes - hát oké, lehet. De hogy nem lehet vele együttműködni? Éretten és alázatosan játszott - hogy még góljával nyert is a csapatunk? Miféle balfácán - és így tovább, én csak hálás lehetek hogy a balfácán balfácán volt.
Dankó Dani kezdte vezetni a letámadást, aztán a végén derült ki milyen állapotban játszott a 20. perc tájától - persze ez hősies, de ijesztő is egyben, mi lett volna ha... Molnár Bálint újra csillog, letagadja hogy fáj-e a térde, a játékán azonban semmi nem látszik a bajból, remélem tényleg oké minden nála. A szerepe óriási a győzelemben, annyit fut mint a Gyalogkakukk, csak ő focizik is. Ez a hármas (Horváthdankómolnár) az a hármas (Királybartheltóthbence) és a négy ott hátul (Földiszabótóthpistimoha) naggyá nőtt és együtt alkotják Kurcival a heti élvezet forrását.
Külön köszönet mint naplóíró a fényképészeinknek, Kurán Gábor, Tóth Tünde, Szűcs Ádám és mindenki aki fotóz növelik az élményt - az enyémet és remélem az olvasókét is.
 |
 |
Ikrek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése