Gyarapodtunk

Meg kell állni kicsit, mert ekkortájt történt valami változás az életünkben. Az iskola folyosóján megállított két lyányka és megkérdezték: Bácsi kérem, lehet itt focizni?
Jujj - gondolta ekkor az ősz darázs - lányok a pályán?
Persze - mondta ekkor az ősz darázs - lányok a pályán!
Ha hajlandóak elviselni hogy beléjük rúgnak, hogy néha meg kell hallgatni a pasis dumákat (főleg az edző olykor nem illedelmes dörgedelmeit), egyszóval be tudnak illeszkedni a brancsba, hát legyen.
És lett. Azóta eltelt vagy fél év, voltak apró döccenések, edzőkollega sértődése, más korosztályok dünnyögése, némi érzelmi hullámok terjedése, de összességében rendben van a dolog. Írják a meccskönyvet, sütik a tortát, palacsintát és edzenek keményen (már amikor mind kemény - néha-néha van köztük puha is, de hát istenem, a gyengébbik nem)s ami nekem a legfontosabb: behozták a szeretet kategóriáját egy macsós társaságba. Van mikor zavaróak, van mikor én zavarom őket, de összességében csak köszönettel tartozunk mindhármuknak - színesítik életünket, édesítik napjainkat - egyszóval minden ők, amik csak a nők lehetnek egy férfi életében.
 

Kósa Izabella

 

Sipos Éva

 

 Villányi Bettina