Folytatódik a tánc

Maradt pár dolog a téli szünetről amit fontosnak érzek lejegyezni, de most a leglényegesebb: megkezdtük a tavaszi szezont.

Szt. István SE - Ujpesti TE  U-16
3-1 (1-1)      Jv.: Seres László
Rozsnyai út, 90 néző
Szt. István SE: Szalkai F. (6) - Földi R.(4) Szabó B. (6) Tóth I. (6) Mohácsi B. (5) - Kucsera B. (4) Dankó D. (6) Molnár B. (6) - Horváth B. (4) Schirilla Gy. (7) Tóth B. (5)

Újpesti TE: Benkovits M. - Szlezák B., Urbán M., Urbán K., Hörcsöki T., Kékesi A., Badacsonyi T., Farkas N., Kapcsos J., Koczka D., Silberer R.

Csere:  Silberer helyett Víg M., Farkas helyett Henter D., (mindkettő Újpesti TE) a 29. percben, Urbán M. helyett Kovács N., Urbán K. helyett Füstös D. (mindkettő Újpesti TE) a félidőben, Földi helyett Cseperkáló G.(6), Kucsera helyett Toldi B.(5) (mindkettő Szt. István SE) a félidőben, Füstös helyett Bodzsár T., Hörcsöki helyett Kristóf P., (minkettő Újpesti TE) a 62. percben, Horváth helyett Nagyszegi M.(7) a 71. percben, Tóth B. helyett Szűcs Á.(-) a 85. percben

Sárga lap: Silberer R. a 27. percben, Földi R. a 45. percben, Szabó B. az 58. percben

Gólszerzők: Schirilla György a 10. percben, Urbán Martin a 20. percben, Nagyszegi Mihály a 83. percben, Toldi Bence a 89. percben

Tudtuk a tétet: nem csak a kezdés nyomta a társaságot, hanem a mezőny beszűkülésével (kiszállt a Margitsziget és az Olympiakosz a már korábban reppenő Csep-Gól után) izgalmas lett az 5. hely mögötti sorrend. A Margitsziget elleni zakót törölték, de az Olympiakosz elleni 3 pont hiányozni kezdett. Miután kicsit össze-vissza zajlik a bejnokság, nem egyforma a lejátszott találkozók mennyisége, hirtelen a 7. pozícióban leltük magunkat - na ez nem tartozik a megengedhető kategóriába.
Újítottunk is, mindenki tudja, hogy le kell osztályozni egymás teljesítményét. Ez emelheti a bizonyítási vágyat, hisz a kimaradtak árgus szemekkel lesik a játszókat - nekem fontos infok születhetnek a csapaton belüli erővonalakról, mindenesetre szándékom szerint újabb lépést tettünk az igényesség felé.
Újabb alatt értem, hogy egy korábbi az új kapusedző csapatkötődéses jelenléte. Mute (Ő Farkas Máté) teljes jogú edzőtársként jelen van a meccseinken (kivéve ha Ő is meccsel, vizsgázik, szakmai táborban van, stb.) és bemelegíti a portásokat, szemmel tartja őket és értékeli is a teljesítményüket, tapasztalatait beépítve a felkészítésbe.
A színtiszta profizmushoz (kis szarkazmus) már csak a lilák legyőzése hiányzott - s lám ez is meglett. Úgy kezdtünk, ahogy vártam: az előzetesen megbeszéltekből kevés valósult meg a pályán az első pár percben, aztán mégis úgy szereztünk vezetést ahogy reméltem: egy szárnytámadás után. Mohácsi Bence futott el a bal szélen, a 11-es ponttal egymagasságból középre ívelt. A labda átszállt a visszafutó belső védő feje felett és az érkező Schirilla Gyuri magasra emelt lábbal, jobb belsővel visszarúgta a labdát a rövid sarokba: a kimozduló kapusnak esélye sem volt a tőle távolodó labda hárítására. Ezután hirtelen összeállt a csapat mozgása, mintegy 10 percig beszorítottuk ellenfelünket a 16-osuk előterébe, ám kontráiktól minden alkalommal retteghettünk. Szerencsére Szalkai Feri ma jó helyekről indulva minden szöktetést lefülelt, meghíúsítva az egyenlítési próbálkozásokat. A 20. percben térfelünk közepén mi végezhettünk el szabadrúgást, kapkodva elpasszoltuk, a kiugró bal oldali csatár lövését még hárította kapusunk, de a róla kipattanó labdából egalizáltak az Újpestiek.
A félidő hátralevő részében mi támadtunk, a violák kontráztak, ám komoly gólszerzési lehetőség csak előttünk volt: Schirilla György 23 m-ről a felső lécet találta el, a kapus mögött a gólvonalra (elé? mögé? - ki tudja) pattant a labda és felszabadítottak a védők.
Szünetben kicsit átrendeztem a felállást, Toldi Bence feladata volt a vendég védők indításait megakadályozni, Cseperkáló Gergőnek az ellenfél legveszélyesebb csatárát kellett kikapcsolni a játékból. Schirilla Gyurit behúztuk a középpály hátországába és Dankó Danié lett a jobb oldali támadásépítés.
Nagy lett a fölényünk, de mindig ott volt a frász: egy megugró ellenfél és minden elúszhat. Hatalmas helyzeteket hagytunk ki, Schirilla újra (remek helyzetfelismerés után vagy 30 m-ről a kapus felett átívelve) a kapufát találta el, Toldi Bence becsúszva szinte a gólvonalról emelt a kapu fölé. A kicsit sántikáló Horváth Bendegúz helyére beálló Nagyszegi Mihály a 83. percben végre befordította szekerünket a győztesek udvarába: a Schirillától kapott labdát (igazi 2:1 elleni támadásvezetés után lett 2:1)   11 m-ről a hosszú sarokba lőtte. Egy kupacban az egész csapat, de volt még 7 perc. Ebből 5 izgalommal teli, s vagy 2-3 boldogságosan nyugodt lett. Szalkai Feri hatalmas kirúgása az ellenfél 16-osán ért földet, kis kavarodás után Toldi "Némó" Bence a kapuelőtérből gurított a visszafutó kapus háta mögé.
Bang! Felrobbantak az érzelmek, a nézők, a srácok, a csajszik - óriási hangulat, szép szombat este. Az öltözőben aztán Tóth Pisti szülinapi tortája (by Kósa Izabella) és nóta, kacagás - ennek ekkor volt az ideje, mert keddtől újra húzunk a sisakszíjon.

Szalkai Ferenc mindent hárított amit lehetett, a gólról nem tehet, a kifutásai jól időzítettek de helyenként rossz technikájúak voltak.
Földi Roland nagy elszántsággal, de a feladatai közti döntési nehézségekkel játszott. Sokat dolgozott ügyes ellenfelével, váltakozó sikerű harcukban kapott sárga lapja óvatosságra intett.
Szabó Bertold magabiztosan és okosan játszott, irányította volna társait, kevés sikerrel - a többieknek jobban kéne az utasításaira figyelni. Ő olvassa ezt a játékot - a hallgatóságnak még szokni kell ezt. A szél zavarta olykor a magas labdáknál, összességében mégis kiemelkedően játszott.
Tóth Istvánról szinte Bertiset tudok írni, róla újra sütött az akarat is, igazi kapitánya volt a társaságnak. A támadó szögleteknél kéne tudatosabban helyezkednie.
Mohácsi Bence hozta a szokott megbízható játékot, az ősszel magasra tette a lécet önmagának - ebből is adódik a kifogásom. Annyit szabad vállalni amennyit biztosan megcsinál az ember - ez még tanulni való.
Kucsera Bálint végre nem csak a libbenő Bubu volt, harcosan és hasznosan játszott - ami hiányzott az az ütem érzése. Cseréje nem annyira róla szólt, mint a játék átrendezésének szándéka.
Dankó Dániel a második félidőben volt inkább otthon a posztján - mind Bendegúzzal, mind Csepivel jól bontották az ellenfél bal oldalát.
Molnár Bálint ma új arcát mutatta: a gürizőset még keveset láttam. Rengeteg labdát szerzett (sokat el is vesztett belőlük), de a középpálya "sűrűségét" szinte egyedül biztosította. Ez egy kemény, kiegyenlített meccsen szürkébb, de hasznosabb mint a villanó lábak olykor öncélú tánca.
Horváth Bendegúz hamar rúgást kapott a bokájára, így is minden megindulása veszélyes volt. Most nála érzem amit ősszel Schirillánál: ha nem róla szól az ének, túl nagy a csalódása. Cseréjénél nem tetszett ahogy reagált, de Misi góljánál szétrobbant már az örömtől. Tudnia kell: az hogy olyan volt a pályán amilyen, az nyitott lehetőséget a győzelemhez, hisz tudatos váltás volt a csere után egy más típusú játékos pályára küldése. Egy csapat sikerében mindenki benne van - mindenki a maga szerepével.
Schirilla György remek gólt és remek kapufákat rúgott és az újabb vezetés előtti támadásvezetése, passza is oktatófilmbe illene. A csapat legjobbja volt a mai napon - és nem a gólja miatt!
Tóth Bence kicsit szürkébben teljesített mint ahogy szokott, de így is  lekötötte az ellenfél szélső védekezését-középpályáját.
Cseperkáló Gergő tökéletesen ráérzett a kis balszélső elleni harcmodorra és a támadásokat is megfelelően segítette.
Toldi Bence alázatosan játszotta a nem túl látványos védekező csatárt, így is hatalmas helyzetbe került, majd a végén Ő tette magabiztossá a győzelmet.
Nagyszegi Mihály épp jókor lépett pályára: már beálltak a szerepek, mindenki mindent tudott a másikról, s akkor jött egy egészen másutt és máshogy játszó csatár, lefejelgette jobbra-balra a labdákat és higgadtan okozta magának a legnagyobb megpróbáltatást: 10 emberrel a nyakban futni ki a világból.
Szűcs Ádám a neki jutó 5 percben a középpálya védekező feladatát kapta és ennek megfelelt - ezt hívják taktikai cserének.