2010. március 11., csütörtök

DVTK

Szakmai tanulmányúton voltak a SZISE edzők. Mint korábban már írtam, szakmai vezetőnk Hagymási Zoltán a Diósgyőr NB I-es csapatának pályaedzőjeként tölti főállású idejét Tornyi Barnabás mellett.
Zoliról azt kell tudni, hogy pár éve összekötötte sorsát Tornyival, mi itt annyit tudtunk hogy Tatabányán dolgoztak együtt, majd Siófokra is közösen kerültek - azért nyilvánvalóan a nevesebb és vezetőként munkálkodó edző vitte az ismeretlenebbet magával. Mindenesetre harmonikus lehet az a kapcsolat ahol ennyire ragaszkodik egy neves tréner a segítőjéhez. Mikor Tornyi Katarba szerződött, Hagymási kis várakozás után Aczél Zoltán segítőjeként újra Siófokon tűnt fel, majd az NB I-es kiesést követően főnökünk lett a Balaton partiak vezetőedzője. Most télen újra jött a hívó szó és irány Észak-Magyarország, újra együtt a páros. Nagy lehet a vonzás, ha egy önálló munkát mond le valaki a másodhegedűs szerepért.
A fentiekből sejthető, erősen kíváncsi voltam milyen ez a baráti és munkakapcsolat, úgyhogy mikor Zoli említette hogy szívesen látnak a felkészülésük egy napján, Egonnal és Zsolttal bepattantunk bordó Thaliámba és uzsgyi...
Nem húzom az időt, szakmai sokk ért. Tornyiról az ember (már az újságolvasó, TV néző ember) kb. annyit tud, hogy sikeres, drága, arrogáns és a simlis klubvezetőknek nem egyszerű megszabadulni tőle. Most láttam munka közben, beszélgethettem vele szakmáról, kollegalitásról és talán barátságról is, még ha ez a szakmai barátságot jelenti Hagymási Zoli felé.
Edzésvezetés: mint Angliában a nagyok. Tornyi a főnök, Zoltán aki dolgozik a játékosokkal. Barna ott van és csekkolja az egészet, beleszól ha kell, de hagyja önállóan tenni-venni a segéderőt. A gyakorlatanyag kivitelezése szuper - ez Zoltánunkat dícséri - ám kényszerűség is lehet, mert a "főnök" szeme mindent lát és elég nagy a szigor meló közben. Az ebéd utáni társalgás pedig megdöbbentett, láttam már magyar sztáredzőket közelről. Volt akivel dolgoztam is rövidebb-hosszabb ideig. Figyelemmel kísértem már kedvenc klubom munkáját is és oktattak olykor magyar királyok, de Tornyi... Ez fantasztikus! Szuggesztív, okos és - bBasszus, ez ám amit a leginkább értékelek - művelt is. Az, hogy így ömlengek elég nagy kritika a szakmánk felé, de nem én tehetek erről. Rátarti, de van neki mire, arrogáns is avval aki azt érdemli - velünk, egyszerű mezei kollégákkal kenyérre kenhető "tanár" volt.
Remélem mindenki elhiszi, nem áll érdekemben benyalni egy velem érintkezési ponttal nem rendelkező embernek, se kutyám, se macskám, úgyhogy nyugodtan dícsérhetem - és mondhatom, irigylem Zolit hogy olyan munkakapcsolatban áll a felettesével mint tanítvány a mesterrel. Nem gyakori ebben a híú szakmában a mentori viselkedés.
Szép nap volt a nagy hideg ellenére, láttunk egy 100 éves klubot működés közben, nekünk ritkán adatik meg egy profi öltözőbe való betekintés. Mondanám hogy köszönöm, de mivel ez napló, hát magamnak mit köszönjek, ha valaki mégis olvassa, hadd higgye hogy saját célú a bejegyzés.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése