Férfiak póráz nélkül 6. - Az utolsó tánc és irány haza

Az éjszakai túra hangos horkolós éjjelben végződött és éhes reggelben folytatódott - ez ugyan anakronizmus, de ennél nagyobb vétkeim is voltak már (olykor koromhoz méltatlan vitákba bonyolódok internetes fórumokon, szégyellem is magam érte - de ilyen az élet). Ébredés után összepakoltunk, elköszöntünk szerető házigazdáinktól és irány a Garda tó. Autópálya Velence felé, jó másfél órán át csak a GPS jelei irányítottak bennünket. A sztráda használata errefelé fizetőkapukon keresztül váltható meg. Háromféle átjáró létezik - az első (legszélső és van vagy három belőle) a pénzes, egy automata hang mondja mennyi eurót kell bedobálni a sorompó felnyílásához. A középső néhány kapunál a bankkártyás fizetés a menő, míg az úttest közepe felé eső átjáróknál kamera érzékeli a rendszámot és akkor nyílnak fel a keresztben álló botok, ha be van fizetve a díj. Még a tegnapi napon persze hogy beálltam a középső részre, s mikor nem akart nyílni az átok, akkor jöttem (jöttünk) rá hogy ez nem a mi utunk. Ilyenkor az a jó, ha egy helyismerő már mögéd állt, így se előre, se hátra - jó olasz módra káromkodik mindenki. Nekünk mákunk volt, vissza tudtam tolatni és végül Zoli bankkártyájával jutottunk át. Ebből is látható, ha van két rossz lehetőségem, tuti mindkettőt kipróbálom. Ugyanis itt már nem lett volna szerencsém. Mire rájöttünk a bankkártyás megoldásra már sor volt a hátunk mögött - de közös munkával kivágtuk magunkat. A közös munka megosztása: én vezetek, Gábor felismeri a helyzetet, Zoli fizet, Ádám és Misu meg röhögnek a hülyeségemen.
Aztán megérkezés egy Balaton szerű tóhoz, séta a parton és döntés: van itt egy kisváros, nézzük meg azt (forrás: GPS térképe).
A Balaton szerű magyarázatot igényel. A Como melleti tó egy alpesi állóvíz. A leírások szerint a vize hideg, strandolásra még nyáron sem nagyon alkalmas, hegyek lábához szoruló kristálytiszta folyadék. A Garda ellenben sík terepen terpeszkedik, a partja végig plázsolásra csábít, aki itt nyaral nyáron az (egyrészt) tuti kő gazdag, másrészt lesül a napon, pancsol és sörözik - szóval mint mondtam, kiköpött Balaton. Ami a két helyben hasonló: a vitorlázás elterjedtsége, a hajózás mindenfelé és mindenfélével.
A kisváros neve Sirmione, Szentendre jellegű zeg-zugos utcákkal és egy várral, mit rendes vizes árok vesz körül. Fagylaltozók, ajándékboltok és éttermek váltogatják egymást. Itt élni (kívülről nézve) ideális lehet, irigylésre méltó akit itt tett le a gólya.
Nekünk a pizza és a grappa jutott - plusz ettünk carbonara spagettit is - lehet hogy az Nápolyban még igazibb, de Sirmione is megállja a helyét. Otthon is finom, de köszönő viszonyban sincs az itt fogyaszthatóval, a különbséget leírni nem tudom, higgyétek el nagyon finom volt.
Csavargás, fényképezés, vásárlás (ajándékok haza) és indulás vissza a milánói repülőtérre, ott autó lead, ember becsekkol, gépre felszáll és megy haza, mindenkinek jó éjt.
De nem.
Először is az autókölcsönzős parkolószint lejárója úgy el van rejtve mint a budapesti Vidám Park melletti felüljáró rendszere: ha majd balra akarsz kanyarodni, akkor a jobb oldali lejárót kell használni és fordítva. A sok rent a car cég között a mienket lehetett a legnehezebben megtalálni, mire átvették a kocsit már bezárt a beszállókapu a terminálon. Hogy mégis feljussunk a gépre, új jegyet kell kiállítani (mondták a Lufthansa helyi erői) ám a pultjuknál kiderült: a járatot műszaki okok miatt törölték (Milano-Budapest, állítólag a műszaki ok hogy csak 10 utas lett volna, ennyiért meg nem száll fel egy sirály sem, nemhogy egy egész repülőgép). Lehet hogy lesz egy járat Frankfurt-Budapest útvonalon, de lehet hogy csak holnap, de lehet hogy csak... és így tovább, mindenesetre adnak egy pohár sörre jó fájdalomdíj jegyet. Aztán kiderül, hogy este 9 körül megy egy MALÉV járat, arra épp felférünk, vegyük át az arra szóló jegyeinket. És nincs meg a személyi igazolványom, ami egyben úti okmány is. Péntek este fél nyolc, Milánó, Malpensa repülőtér, szép otthonom lesz ez a hely - papír nélkül innen sehova. Ekkor jön a duma: itt a jogsim, ez is okmány. Láss csodát, a német csajszi simán adja a jegyet, megnyugszom, irány a fájdalomdíj sör, húzzunk haza.
Kicsivel később nyílik a csekkoló kapu: MALÉV felirat, olasz bige és az én angol tudásom áll szemben egymással, mert persze hogy nem mész sehova személyi nélkül (mondja az említett bige). Mire én (angolul, bár elég mucsaisan): európai polgár vagyok, itt a jogsim, ki sem léptem az unióból, miért kéne nekem itt úti okmány? Tegnapelőtt jöttem, most haza megyek, ellopták a papíromat, engedj fel a gépre, ha gyalog lennék sehol nem kérnének passzportot. Kérdi: hol a polizia paper a lopásról? Én: hol lenne, most vettem észre a hiányt, mire rendőrért kiáltanék elmegy a gép, ne komolytalankodj bébi, engedj fel a gépre. Telefont ragad, olaszul vartyog, majd nagy kegyesen kiadja az okmányt. Nagy az örömöm, mehetek haza, igyunk erre egy sört. Ám ez a medve bőrére való előre dolog lenne, szerencsére nem is teszem, inkább maradék pénzemen veszek pár ajándékot a tranzitos üzletben, majd rá a gépre. Már a a géptörzsbe vivő cső szája, előttem három méterre magyar stewardessek, ám először megint egy olasz kéri a jegyet - nem hiszem el, de a személyimet is. És az egész előlről: ellpták, hol a rendőrségi papír, hogy lenne, akkor maradsz, én bizony nem, mert megyek ha fene fenét eszik akkor is, végül derék beadva, gépre rá, leszálláskor imádkozó olasz szépség az üléssoromban, itthon taxi, mert szakad a hó és Edit fél eljönni Ferihegyig, majd kutyák-macskák és egyéb családtagok a nyakamban, mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Csak kis érdekesség: a személyim maradhatott megérkezéskor az autókölcsönzőnél. Maradhatott Attiláék lakásában és a sok horkolás közben kidobhattuk az üres sörösdobozokkal együtt a szemétbe. Ellopódhatott bárhol és a nagy autóleadós kapkodásban maradhatott a kocsi bármely rekeszében - mindenesetre azóta sem lett meg.
Remélem senkit nem untattam közös kalandunkra való emlékezésemmel, búcsúzóul mind Milánónak, mind Comonak és Sirmionénak, Leonardonak és Eto'onak, hiányzó igazolványomnak együttesen kívánok arrivedercit.