Az őszi kirándulás - e helyt már részletesen beszámoltam az Inter ifi elleni meccsről (na jó, VigeJunior-Calcio-Scola-Inter) és az a körüli útról. Mindenesetre annak hozadékaként barátság maradt az ottani szervező Séra Attilával, így mikor kiderült: Inter-Bayern nyolcaddöntő lesz, azonnal döntöttem. Aki jön, jön, aki nem az nem, én azonban tuti - és ráadásnak repülök és kocsit bérlek és úgy élek majd ahogy egy európai állampolgárnak dukál.
S lőn, tervem magja szárba szökkent a Kurán család férfitagjaiban is, sőt miként a Micimackóban vala, barátaik és üzletfeleik is megfertőződtek a ragály által: a barát és üzletfél itt rokont és barátot takar. Végül öten ereszkedtünk neki az útnak, Kurán Gábor és Ádám kik apa és fia volnának, velük jött Ősze Zoli, ki Ádám anyukájának testvére valamint a felnőtt részleg gyermekkori barátja Lehner Misu. Ja, és nem utolsó sorban jómagam. (Asszem ez épp öt fő.)
Az előkészületeket jó korán elkezdtük, így nem volt muszáj egy összegben nagyot nyögni - repülőjegy, szállás, kocsibérlés, meccsjegy, s így tovább a majdani fogyasztásig - valamit valamiért, az ár-érték arányt vártuk leginkább.
Még február volt mikor a Ferihegy 1. terminálon egy reggeli órán összegyűltünk s csodálkozva néztem (egy újszülöttnek ugyanis minden vicc új) az üvegezett tárlót, hova a pajkos utasoktól elkobzott fegyverszerűségeket teszik, okulásul a köznek: ezeket nem szabad gépre vinni! Volt itt manikűr olló - ezt értem, körmöt külföldön is vág az ember, ha kell, ha nem. Aztán láttunk különböző késeket - oké, meg kell vajazni azt a kenyeret valamivel, a vajat nem kobozzák el sosem. A bilincsek már kis fejtörést okoztak, de azt találtuk ki, hogy a szado-mazo szexhez kell az, a szigorú biztonságiak pedig túl prűdek hogy ezt megengedjék. Ám a csúcs, amin máig nem megyek el: egy komplett csatornafedél. Természetesen vasból - de ki az a marha, aki csatornafedelet (a klasszikus kör alakút) akar kézipoggyászban magával vinni? Legyen mit kidobni, ha zuhan a gép? Vagy hirtelen nosztalgiája támad a csöves lét után és akkor könnyezve mereng az összefolyó fedélre nézve?
Mindenesetre a tranzitban hamar kiderült: az árak itt sem mentesek a világ nagy válságainak hatásától. Az árcédulákon kívül láttunk még eszméletlen jó nőket, kik mind Milánó felé igyekeztek, állítólag nagy részük egyetemista, ám a kintiek szerint egyszerűen prostik - első ránézésre a második variáció tűnik elképzelhetőbbnek.
A gép egy Wizzair fapados, szűkecske helyek, de kedves személyzet. Ingyen semmi nincs, pénzért minden van, én egy kávét ittam - kicsit kilúgozott cipőfényesítő kendő barna cipőkrém után filterként használva jellegű ital, mindegy, ez igazi párszázas ajánlat volt - ha beugrottam, megérdemlem.
A repülőút csodálatos, Szlovénia felett már süt a nap, az Alpok déli vonulatai jól látszanak a magasból, igazi túrista fílingje kezd lenni a dolognak. 1 óra az út a bergamoi reptérig, sutty, már le is szálltunk. A fiúk azonnal folyékony kenyér után néztek, én az autókölcsönzőt vettem célba. Séra Attila is várt minket, mindjárt kiderül: volt is azonnal dolga velünk.
Mert hogy autókölcsönzés. Magyar brókercéggel vettem fel a kapcsolatot még idehaza, a nagy világvállalkozások kínálatának elérésében segítenek. Hamar kiderült, hogy telefonon egyszerűbb a dolog mint interneten keresztül. Mivel öten voltunk, a Trabant eleve nem jött szóba, egy Peugeot 306 nagyságú kombi jellegű gépben spekuláltunk. Az összes kölcsönző korlátlan km használattal ajánlja az autókat, némelyik némi felár ellenében a biztosítás önrészét is átvállalja - ám itt jön az első fekete leves: az önrész összegének a kölcsönzés ideje alatt bankszámlán, lekötve kell sunnyadnia. Ez azt jelenti, hogy ha a kölcsönzési díj a három napra 42 000 Ft (mert annyi volt) és az önrész 2500 Eu (ami olyan jó párszáz ezer forintocska) akkor amíg vissza nem adja az ember az autót, addig ennek az összegnek is ott kell lennie a számlán - ami szerintem nagyon nem mindegy ötven, vagy ötszázezerrel kalkulálj, ha külföldre mész. Az egész azért érdekes, mert amint azt mondtam, akkor inkább gyalog megyek mindenhova, azonnal lett egy olyan konstrukció, amiben nincs önrész (ingyé törhetem a verdát) csak lopás elleni kauciót kell a bankban stoppolni - autómérettől függő összeget, a mienk esetében 300 Eu-t.
S lőn. Már csak azért kellet plusz fizetni, hogy városok között is járunk majd, ez 40 Eu+ ÁFA és már mehet a jöhet, pöfög a gép, tütűűű.
Aztán a kéz a biliben, az olasz ember közli, hogy csak akkor ad autót, ha látja a hazaszóló jegyemet is, vagy tegyek a számlámra még 150 ezer forintot. Mivel az egész jegyfoglalás neten át ment, nem volt papír a kezemben, szolíd többnyelvű anyázásba kezdtünk, telefon haza Editnek, ki a nejem hogy adja el az összes családi ereklyét és spuri a bankba, mert a felfuvalkodott olasz keleti autótolvajnak néz és pénzt akar de sokat hogy végre furikázhassak Itália útjain. Ám jött Séra Atti ki lelt egy internet pont nevű helyet, ahol még printer is volt, így lett a repjegyünknek papír verziója is legott - így aztán telefon haza Editnek, ki a megpróbáltatás ellenére még mindig a nejem volt, nehogy eladja a családi ereklyéket, stb.
Végül egy ezüst színű, csodálatos, 6 000 km-t futott Peugeot kombival behúztunk Milánóba elfoglalva szállásunkat - útközben némi pisilési gondok azért akadtak, hiába no, aki isz, az vizel - minden egyebet a következő bejegyzésben talál az érdeklődő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése