Egynek rossz

Állítólag egyáltalán nem biztos, hogy nem üldözik azt, akinek üldözési mániája van. Nekem fixa ideám, az edzőbe vetett vak bizalom a közös munka alapja. Én kételkedhetek magamban, törhetem a fejem jó-e amit épp művelek, de a sportolókban felmerülő kétségek felbomlasztják a sikerhez vezető út aszfaltját.
A kamasz lélek útvesztők erdején keresztül próbálja meglelni a felnőtté válás igaz ösvényét. Útmutatások a szülőktől, viselkedésminták a testvérektől, barátoktól, követelmények az iskolában, betartandó és elvetendő klisék tanártól, bolti eladótól, edzőtől, stb. Ezek közül választja ki minden gyerek a számára elfogadhatót és válik szép lassan mintaadó emberré, vagy épp alkoholista állattá - ki-ki a saját sorsa szerint.
Nekem jelenleg komoly gondot okoz, hogy (mint többször írtam már errefelé) az utóbbi fél évben sok a kísértés a srácok körül. Az eltanácsolt, megsértődött, elégedetlen egykori játékosaink mintha sportot űznének abból, hogy csúfolják a Szt. Istvánosokat. Mi (és itt az egész U-16 és U-17 értendő a mi alatt) mindenkit szeretettel fogadunk. Senkivel nem éreztetjük (hangsúlyozom: egyetlen játékos sem) az esetleges képességbeli különbségeket, a családok anyagi lehetőségei miatt felmerülő lehetőség eltéréseket, nem csúfolunk senkit ha kevésbé okos mint társai és ha valakiben felmerül az erre való hajlam azt szelíd szóval figyelmeztetem, majd megválok az illetőtől (ez a szelíd szóval, ez elég önfestős, de istenem, magam felé hajlik a  kezem).
Ezt a hallgatólagos megegyezésen alapuló harmóniát azonban nem nehéz megbolygatni. Magam csak annyit látok, hogy egyre több a kifogás a tanulószoba elkerülésére, a kéréseimet, utasításaimat egyre többen próbálják semmibe venni - nem nagy dolgok ezek, egy meccsen nyakban felejtett ékszer már elég hogy lássam: próbálkoznak a gyerekek, meddig lehet elmenni. Hisz a haverok folyamatosan duruzsolják: mit törődtök az öreg Sebes Gusztival? Hogy ugyanezek a haverok nem olyan régen még ...  de itt az adományok felhánytorgatása jöhetne, ami állandó elegancia gondot jelent nekem. Azt azért le kell szögeznem: ez a fajta gond az első lépés a játék abbahagyása felé.
Az egész felkészülés alatt éreztem ezt a kettősséget. Mintha 15 éves kamaszok tartanának zsinóron másik 15 éveseket és a kicsinyes gonoszság irányítaná a bambákat - tisztára mint a felnőttek világa. Így jött el a rajt napja és lám:
Szt. István SE - XII. ker. Hegyvidék    U-16 bajnoki labdarúgó mérkőzés
0-2  (0-2)
Rozsnyai u., 30 néző
Szt. István SE: Baranyi S. (5) - Magyari G.(5), Pankaczi R.(5), Pacsuta N.(5), Kostyák Zs.(5) - Király F.(4), Balázsovics M.(3), Prazsák L.(3) - Lak I.(3), Barthel G.(3), Balogh Cs.(3)
Hegyvidék: Brezsán-Lipták, Szegvári, Donáth, Kerkovits, Schön, Varga G., Nagy Á., Móricz, Mayer, Szerető
Csere: Balázsovics helyett Csabán L.(6) a 32. percben, Kostyák helyett Laki M.(6), Balogh helyett Wesselényi T.(4), Barthel helyett Balázs B.(5), Pacsuta helyett Szűcs B.(6) - mind a szünetben, Lak helyett Schmikl K.(-) a 85. percben
Varga helyett Markóczy a szünetben, Móricz helyett Nyitray az 55. percben
Sárga lap: Pankaczi Roland a 29. percben
Gól: Kerkovits a 19. percben, Szerető a 25. percben
A felkészítés, a felkészülés minősége a mérkőzés eredményén látszik a legjobban. Ez a tükör most elég ronda képet mutatott: mi a 4. helyen, a vendégek a 14-en, aztán tessék. Az ember persze kezdje magán az ostorozást: meggyőződésem volt, hogy ez egy mi támadunk, ők meg bekkelnek jellegű dolog lesz, teleraktam előrefelé játszókkal a csapatot - na ez nem vált be. Gondoltam, itt a lehetőség a kevesebbet szóhoz jutók is könnyű ellenfél ellen brillírozhatnak - na ez sem vált be. Idegesen, tempótlanul és ami a legrosszabb: hit nélkül poroszkáltunk egy képzetlen, de lelkes és a hibáinkat kegyetlenül kihasználó Hegyvidék ellen. Ráadásnak jött egy "szőke kapitány" szerű spori, aki szerintem nagyjából ekkor mutatkozott be a labdának és ez elég is volt hogy les legyen egy gólunk és ne legyen 11-es ha a kapus lerántja a támadónkat az alapvonalnál, vagy ha kézzel belekapnak a labdába a büntető területen belül.
Összességében mégis azt mondom: ha az említettekkel véletlenül 3-2 -re nyerünk, nagyon becsaptuk volna magunkat, mert az összképet tekintve így volt igazságos a végeredmény.