Na akkor kavarjunk

Rejtő Jenő egyik örökbecsűjében töri Fülig Jimmy folyamatosan a fejét, hogy Piszkos Fred vajon kavarja, vagy nem kavarja - hogy mit az mindenkire rá van bízva, a műben néha a málnaszőr van megnevezve. Magam is sokszor gondolkodom a kavarással kapcsolatban, kell-e egyáltalán kommentálni a körülöttünk történő dolgokat, vagy elég tudomásul venni a mindenkori aktuális eseményeket. Végül általában arra jutok, az én beosztásom ennél a csapatnál NEVELŐ EDZŐ, így a feladataim közé tartozik a ki merre, meddig fussonon kívül a mit csinálsz, miért csinálod, mit csinál és miért a környezeted is. Nem beszélve a "csinálások" elfogadhatóságának megítéléséről.
Egyre többet foglalkoztat az általánosan elfogadott viselkedések, a normák kérdése. Az elmúlt években sokunkban támadhatott fel az élhetetlen országban élünk érzése - miközben nem tőlünk független erők tesznek egy környezetet élhetővé, vagy nehezen tűrhetővé: mi magunk vagyunk akik elfogadhatóan, vagy sem, de tesszük a dolgunkat.
Kis alapvetés lista: Jó dolog-e az őszinteség? Jó-e a megbízhatóság? A hit bármiben? Szeretjük-e, ha a környezetünk kiszámítható és becsületes? Szeretnénk-e, ha a gyermekeink legalább felnőtt korukig bíznának a világban, egymásban, lennének álmaik? Örülnénk-e ha műveltekké válnának, ismernék a világ építészeti, művészeti kincseinek legalább egy részét? Gondoljuk-e hogy lopni, rabolni, ölni, másokat megrontani nem helyes dolog? Érdekel-e még minket hogy milyen példát mutatunk nekik: a hazugságokkal, alakoskodásokkal való előre jutás példáját, vagy a megdolgozott sikerét?
Ki az aki ovodás gyerekének már azt mondja: mutasd magad kedvesnek fiam, de azonnal csapj le a másik játékára amint módod van! Tedd el és tagadd le - szinte bármit.
Pontosan fel sem sorolható az összes apróság - bár már a fentiekből is összeáll a majdani kapzsi és nemtörődöm, csak magát értéknek tekintő felnőtt képe - már írtam egyszer: aztán csodálkozhatunk ha öreg korunkra szörnyeket látunk a gyermekeink korosztályában - most a politikai életről nem beszélnék, bár minden bíztatást meg is kap a ma embere hogy szörnnyé váljon.
Itt lépnék bele a pocsolyába. Nézzük pontosan az elmúlt fél év távozóinak és távozásainak stílusát és jellemző viselkedését:
Schirilla Gyuriról tavaly elég sokat írtam már, de annyi azért történt még, hogy a nyár végén szerelése leadásakor tőlünk 20-30 méterre elbeszélgetett a 19 évesek játékosaival, edzőjével - nekünk még köszönni sem volt képes, miközben volt osztálytársai, csapattársai mondogatták: ott a Gyuri, itt a Schirilla.
A szezon közepén Juhász Gabitól váltunk meg - itt az én szerepem erős volt, elküldtem mert nem toleráltam tovább kamaszos és változtatni nem hajlandó magatartását - hogy ez őt sérelemként érte, szerintem természetes, nála még magyarázható is az olykor tapasztalható, minket kísérő rosszindulata.
Aztán jött Mohácsi Bence. Ez számomra már érzékenyebb terület, mert személyesen is érintve vagyok. Neki az elmúlt két évben rengeteg segítséget nyújtottam jómagam is, ennek ellenére a szezon közben próbált meg "elcsábulni". Amit Moha tesz - nem öröm, de a környezeti ráhatás ami igazán zavar. Amíg itt játszott, a csapat egyik legnagyobb rajongójának tűnt körülötte mindenki, ezután a távozáskor még a szerelést is az iskolába vitte a család (vagy Bence), egy viszlátra sem voltunk jók - így lesz az ember Mesterből Kovács úr - anélkül hogy jómaga bármit tett volna.
Varga Bálint, akiről hírből tudom hogy abbahagyta, amióta olaszországból hazajöttünk nem láttam őt, a számára is meghitelezett utazási biztosítás díját láthatóan nem szeretné megfizetni, a mindennapos tanulószobai ottlétem ellenére nyoma sincs a környékünkön.
Szentesi Levente - kicsit más tészta, nála a szülői akarat világosan látszik - de ő is úgy lépett le hogy annyit sem mondott - bú és bá.
A még múlt nyáron távozott Toldi Bencéről már nem is szívesen írok. Nem elég, hogy komoly pénzzel tartozva, az én jóindulatomnak köszönhetően tudott kiszállni az élő szerződéséből, mást sem olvasok a neten, mint hogyan gúnyolja volt társait egy-egy vereség után.
Törődnek ezekkel a srácokkal a szüleik egyáltalán? Tudják hogy amit csinálnak az nem helyes? Vagy a mai normáink szerint így kell lennie?
Ez az igazi problémám, a norma változása, emiatt szenteltem ennyit ennek a dolognak, remélem mindenki okulására.
Ezügyben szívesen látnék hozzászólásokat is, akár a nyári "ellenségekét" is, hadd tudjam meg: én vagyok a bolond, vagy a világ vált őrültté?