Érik a darázs - Úti napló 1.

Először volt a zöld. A kezdeti lépések éretlenségét mutatta a csapat színeiben pompázó szerelés is. Most vacakolhatnék az érés folyamatának színeváltozásain - frászt töltöm ezzel az időt. Mindenesetre szépen megpirosodtak a fészek lakói (lesznek még szilvakékek is, az is éretten kékül meg), de azért a sárga-fekete bebázodó-lepkésedő átváltozásának fittyet hányva maradunk szállongó-csapongó, zümmögő-szúró darazsak. Most éppen Itália tájai felé rajzott a boly népe - Lombardia esős és napos arcát megtekinteni volt fő mulatságunk, belesve álmaink ablakán. Az én korosztályom látott csudát idehaza is egykor, és a csudafüggőség messzire képes repíteni az embert. Internazionale Milano, AC Milan, Cambiasso, Inzaghi, Gattuso és Sztankovics, Giuseppe Meazza il San Siro - áll a szőr a mániákusok karján, lúdbőrözik mindenütt kit megfertőzött a szenvedély.
2010. november 27-én este 7-kor már nagy az élet az Estadio San Rozsnyai melletti utcában. Ismerősök és egyenlőre ismeretlenek készülnek meglovagolni a csodák világába repítő táltost - egyszerűbben: vacogva várják a buszt, ami remélhetőleg épségben járja meg oda-vissza a mintegy 1000 km-es utat. S nemhiába toporog, csúszkál a jeges utcakövön a sok ember: 8 óra pár perckor könnyes szemű rokonok integetése mellett elindul a sereg a nagy kalandra. Írhatnék a sok szépségről, mit út közben láttunk. Írhatnék a Balaton télen is fennséges tükréről, a zalai dombokról, az országot elhagyók sóhajairól, ám mindebből semmi nem lenne igaz. Setét éjjel lévén egy kukkot sem láttunk, a hazai táj elhagyása a pihentető benzinkútnál használatos fizetőeszköz változásából lett tudható, míg a honvágyfakasztó búcsút vidám (itt az idióta is behelyettesíthető) filmek tekintgetése akadályozta meg. Mire a hajnalhoz közeledett az idő kereke, már kényelmetlen álmába merült szinte mindenki.