Rákos mezején

Próbálok mindig valami emlékezeteset összeszedni a lejátszott meccsekről, kell amire emlékszik majd az ember nagypapa korában (bakker, 14 éves a tessék-lássék unokám - mire is kell emlékeznem?). Ezen a szép szeptemberi napon volt mire. Két napja csak esett az eső, senki nem tudta előre játszunk-e egyáltalán? Mindenesetre egy nappal előre szólt a rendező egyesület, hogy nem a saját pályájukon, hanem a Rojik sporttelepen találkozunk. Oké. Jó így. Csak aki nem kapja meg az üzit, az mit csinál? Meg a játékvezetőket sem lenne rossz értesíteni az ilyesmiről. Pedig a Rojikos pálya gyönyörű, friss fűvel bevetett, esőben öröm rajta játszani. Van ugyan egy már évekkel ezelőtt is életveszélyesnek nyilvánított "műfüves" terület is, a budapesti szövetség tartja rajta rendszeresen a gyermek kiválasztókat ott, aki túléli az válogatott, aki nem, az hadirokkant lesz.
Esőben persze oda tolják a meccseket - így minket is. Nagy nehezen összejöttünk, megérkeztek az ítészek is, ránk bízták akarunk-e játszani bokáig érő tócsákban. Akartunk mi is meg a hazaiak is, volt foci, kis vizilabdával kombinálva, mindenki épségben megúszta a szőnyegfocát - szép az élet, sarjadnak a növények.
Rákosmenti KSK - Szt. István SE        U-17 bajnoki labdarúgó mérkőzés
1-4 (0-1)
Pesti út, 40 néző
RKSK: Mészáros-Görömbei, Leidál, Porsche, Koncz, Kiss M., Zelenyánszky, András B., Tóth E., Nyírő, Nagy R.
Szt. István SE: Kurán Á.(4) - Földi R.(5), Szabó B.(7), Pacsuta N.(6), Mohácsi B.(5) - Király F.(5), Barthel G.(6), Tóth B.(6) - Horváth B.(8), Dankó D.(7), Lak I.(7)
Csere: Tóth E. helyett Schneider, Görömbei helyett Mészáros, Kiss M. helyett Negrea, mindhárom a szünetben, Koncz helyett Vágó a 75. percben, Zelenyánszky helyett Molnár T. a 78. percben
Tóth B. helyett Cseperkáló G.(6) a 60. percben, Pacsuta helyett Rába P.(5) a 71. percben, Földi helyett Csala D.(-) és Lak helyett Szűcs Á.(-), mindkettő a 78. percben.
Gólszerzők: Dankó Dániel a 6. percben, Koncz az 53. percben, Dankó Dániel az 55. percben,  Lak Imre a 62. percben, Horváth Bendegúz a 81. percben.
Szóval özönvíz. Elég nagy tudáskülönbség, és inkább szenvedésben megnyilvánuló akarás jellemezte szinte az egész találkozót. Amit mi szeretnénk, azt nem nagyon lehet el-elakadó labdával csinálni, az újra és újra kidolgozott és kihagyott helyzetek pedig megint felhozták kicsit az ellenfelet. Egy átlövésgóllal egyenlítettek is - a mi szerencsénk talán, hogy ez a korosztály ilyenkor (lásd még: vérszem) könyebben kinyílik és akkor Bendit nem lehet megállítani. Ezen a napon sem lehetett: a mezőny legjobbja volt és újra megcsodálhattuk milyen is ha két csatár egymás alá játszik: Dani célba vette a gólkirályi címet, Bendegúz meg tolja alá a gólpasszokat.
Összességében kicsit izgalmasabb volt mint az előző két bajnoki, de kapott gól nélkül ezt sem sikerült hoznunk. Van hova javulni, irány a nagyobb figyelemmel való védekezés, miközben elöl szórjuk a gólokat - így legyen.