Kis tévedés

Felcseréltem a játéknapokat, a kicsik az Újpesti Haladás ellen vasárnap küzdöttek, a nagyobbak a RAFC ellen szombaton - mégis a vasárnap került előre ezen a naplós oldalon. Az időutazást többször megpróbáltam már errefelé, így még sosem. Akkor legyen kövér a lúd: ma kikapott a Jászberény Gyöngyösön, most már a vesztett pontokat tekintve is elsők lehetünk a 17 évesek között - s most ugrás az időben újra, október 9. szombat:
RAFC - Szt. István SE     U-17 foci és bajnoki
1-3 (1-1)
Sasvár u., 35 néző
RAFC: Vass-Lajtner, Lukács, Egyed, Bolla, Adamcsek, Kiss N., Varga T., Rózsa, Khareit, Nagy D.
Szt. István SE: Kurán Á.(6) - Csala D.(5), Szabó B.(5), Tóth I.(6), Mohácsi B.(5) - Cseperkáló G.(5), Barthel G.(6), Molnár B.(5) - Horváth B.(7), Dankó D.(5), Lak I.(7)
Csere: Lajtner helyett Bálint a szünetben, Bolla helyett Usman a 67. percben, Khareit helyett Lehner a 86. percben, Nagy D. helyett Szalai a 87. percben
Csere volt Tóth B.(7), Rába P.(7), Szűcs Á.(0), és Király F.(0) - nincs pontos idő a jegyzőkönyvben.
Sárga lap: Bolla a 65. percben, Varga T. a 65. percben, ill. Cseperkáló G. a 66. percben
Gólszerzők: Adamcsek a 16. percben, Lak Imre a 40. percben, Tóth Bence a 67. percben, Horváth Bendegúz a 69. percben.
Az első helyen álló és a valahol hátul kullogó csatája általában a hitről szól. Elhiszi-e a kisebbik társulat hogy sikeres lehet, elhiszi-e a jobbnak vélt, hogy oda kell tennie magát 100 %-ig, lényeges kérdés még a mellény és az arc mérete. Mi is erre készültünk, a múlt heti rangadó után vajon sikerül-e odafigyelni?
A pálya egy tréfaként hat, egyszer játszottam itt egykori U-19 korosztályommal egy edzőmeccset a hazai felnőttekkel, 9-9 lett, szép eredmény, nem mondom. Nem egyszerű egy szántóföldbe oltott libalegelőn játszani - azért örüljünk annak is, hogy ez a "stadion" még mindig a helyén van. Úgy kezdtünk mint egy álmos kacsa röpte, bandzsa vadász is lelőtte volna a tollat rólunk, így is gólhelyzet gólhelyzet hátán alakult, de vagy a kapus védett, vagy a kapus védett újra. Aztán egy kontra és 0-1 - ilyenkor jön a frász. Gyakori hogy fut az ember a meccs után, aztán csak nem és csak nem és ott marad a szégyen, 100-ból 99-szer nyersz, csak az az 1 meccs mikor van?
Szerencsére nem ma volt, jött Imike és a csereként beálló Tóth Bence, utána még Bendi lőtte ki egy egyéni akció után (vajon miért nem csodálkozom ezen?) a jobb felső pipát és halk mosollyal hallgathattuk: az első helyezettől többet várt a publikum. Hol, mikor, mennyit - ez a titka a hosszú távú sikernek. Nem lehet mindig a csúcson teljesíteni - hoppá, ezt az ember a párjának szokta mondani, ha már unják kicsit egymást. Lehet hogy a házasság is egy hosszú bajnoki sorozat?