Kis figyelmeztető

Mennek a különböző korosztályú szekerek, ezért idejében igyekszem szólni - és nem a kavarás a célom, csak újra tisztáznék néhány alapvetést, mert kezdenek az önérzetek kinyílni:

HOGY KI ÉS MENNYIT ÉS MELYIK CSAPATBAN JÁTSZIK, AZT ÉN DÖNTÖM EL. NAGYLELKŰEN MEGHALLGATOM BÁRMELYIK JÁTÉKOS, SZÜLŐ, BARÁTNŐ, STB. VÉLEMÉNYÉT - AMÍG EL NEM UNOM A HALLGATÁST - DE KEZD ELEGEM LENNI ABBÓL, HOGY NEM KÉPES AZ ESETLEG PADON ÜLŐK EGY RÉSZE ELFOGADNI: NEKEM EGY CÉLOM VAN, HOGY JOBBAKKÁ VÁLJATOK ÉS HOGY NYERJENEK A CSAPATOK. EZ A KETTŐ AZ AZ EGY.
AKI A SAJÁT SZEREPÉT NEM ÉRZI ELÉG HANGSÚLYOSNAK, AZ VAGY JÁTSSZON JOBBAN, VAGY HA AZT GONDOLJA ALANYI JOGON JÁR A CSAPATTAGSÁG, ESETLEG A MECCSRE UTAZÁS ELEVE FELJOGOSÍT A JÁTÉKRA IS - AZ TOLJA EL A BICIKLIJÉT KÖZÜLÜNK, MERT NEM SZERETNÉM HA ELRONTANÁK A TELJESÍTMÉNYFÜGGŐ ÉRTÉKRENDÜNKET.

Lehet hogy furcsa ez a stílus, elszoktatok attól hogy megmondják nektek hol is a helyetek, de ez a felnőtt világ hibája, nem a tietek. Azt hihetitek (mert a legtöbb helyen - család, iskola - rátok hagynak mindent), hogy ti vagytok a királyok - a sport arra is tanít hogy csak teljesítménnyel lehetsz az.
Megpróbáltam már érvekkel, kis hangyabolyos tanmesével - most durvábban mondom: mars mindenkinek a megszolgált helyére és mindenki tolja ott a szekeret ahova a kocsis állítja.