2010 ősze - nyáron

Össze kéne foglalni a nyári eseményeket, hiszen pár nap és kezdődik az újabb bajnoki szezon. Az első darázsnemzedék kibújik a fészek melegéből és már országosnak nevezhető (na jó, fél országosnak) szinten mutatja meg milyen erősen tud csípni. Az őket követő kisdarazsak pedig elődeik útján repkedve zümmögik körül a budapesti (és környéki) ellenfeleiket.
Már néhány szót ejtettem korábban is a felkészülés kezdetéről, ha ismétlésekbe bocsájtkozom az a kor miatti feledékenységnek köszönhető, kérem elnézésüket (a hololló vak volt, a róka süket, kérem elnézésüket - by Romhányi József, A holló és a róka aesopusi meséjének átirat).
Tehát a nyár elején kiderült hogy a korábban már említett Deák Zsolti kollegánk kapott egy főállású edzői ajánlatot - bolond lett volna el nem fogadni. Így azonban gyorsan kellett dönteni a bejövő gyerekek foglalkoztatásáról. Állítólag a kényszerítő körülmények alakítják a legjobb megoldásokat - átgondolva a helyzetet úgy éreztem ez igazán nekem való feladat - a beiskolázás, az újakkal való kapcsolat kialakítása, a tanuló szobai foglalkozást én csinálom - akkor kezdjem a sportbeszoktatást is én. A nyári hónapokban együtt edzhet a két korosztály, így kialakulhat a két játékoskeret, aztán a suli kezdetével a fél 5 és 7 óra közti edzésidőt hol korcsoport, hol poszt szerint oszthatom meg - szerintem életképes ötlet, majd meglátjuk mi lesz belőle.
A szintén már említett Farkas Máté hivatalos kapusedzőként segíti munkánkat, az egyesület összes kapusa tanulhat tőle, s talán taníthatja is Őt. Hiszen ez az egész egymásra utalt kapcsolat tanító és tanítvány között - soha nem tanultam senkitől annyit mint egy-egy tanfolyamon a diáktársaimtól, vagy éppen az elmúlt 10 évben a játékosaimtól. Iskolába járni is oké, a tanárok is sokat átadnak a tudásukból - ám a sportban a másik sportolótól lehet a legtöbbet ellesni.
Az 1994-es születésüek csapatából a nyár elején távozott (Vácra igazolt) Schirilla Gyuri, míg Rávkevéről érkezett Király Ferenc. Lajtos Levi köszönés nélkül köszönt el a csapattól, míg Hárskúti Adrián egy félköszönést azért megeresztett, mindenesetre visszatért a Nagytétény csapatába. Szalkai Feri és Nagyszegi Misi kiöregedve a nagyobbaknél folytatja, ezúton is sok sikert kívánunk nekik. Csatlakozott a csapathoz Hatvanból Barthel Gábor, bár ő 95-ben született, de minden szempontból illik a nagyobbakhoz is.
Edzőtársként elköszöntünk a lányoktól - ám csapattagként továbbra is elvárom hogy "itt rontsák a levegőt". Közös életünk mindannyiunknak nyugdíjasként is mesélhető élményeket adnak - miért zavarna bárkit is az együttlét?
A két Bálint, Molnár és Varga gyógyult térddel próbálja behozni a kihagyás miatti lemaradásait - ők még nem tudják, mennyi szenvedéssel jár ez a jövőben.
Bevásárolt a társaság, gála melegítő, meccsszerelés, kabát, táska - MITRE cuccban feszítünk a jövőben. A mezek színe (rózsaszín és zöld-fehér) darázs szempontból elgondolkodtathatja az embert, de a mai génmanipulált világban ki ne tudna elképzelni rózsaszín darazsakat (lásd még távoli rokonunkat a rózsaszín párducot)!
A kicsik viszik tovább a sárga-fekete színeket. Jó csomó kissrác alkotja az alulról bejövő évjáratot - az edzőtábor őket is összerázza majd - ez tavaly is így volt és remélem jövőre sem lesz másképpen.
Az első idei edzőmeccset az UTE 1995-ben született gyerekeiből álló csapata ellen vívtuk. 3 harmad alatt 2-0 -ra kaptunk ki, ekkor mutatkozott be nálunk új kapusunk, a Százhalombattáról érkezett Kurán Ádám (jól). Az első két harmadban több helyzetünk volt, míg az utolsó 30 percben 5 perc alatt kaptunk kettőt - játékban jó, eredményben nem jó volt a vége.
Aztán elindultunk Komáromba - de ez már egy másik történet.