Vereség Kelenvölgyben

Nem egy blickfangos cím, de fedi az igazságot. Vasárnap délutáni szórakozásnak elég rossz volt, lejjebb részletezem is hogy miért - benne vannak a körülmények és kicsit jómagam is, lássuk, mi is történt.
Kelen SC - Szt. István SE U-16    3-0 (0-0)
Hunyadi M. u., 50 néző
Kelen SC: Seregy - Maixner, Ötömösy, Herman, Mester B. - Mester M., Tömösközi, Almási, Kisvárdi - Szabó, Deák
Szt. István SE: Szalkai F. (4) - Magyari M.(5), Szabó B.(5) Sávoly G.(6) Mohácsi B.(5) - Földi R.(5) Tóth I.(5) Dankó D.(5) Tóth B.(5) - Schirilla Gy.(2) Horváth B.(5)
Csere: Szabó helyett Nika az 51. percben, Kisvárdi helyett Sramkó a 81. percben, Deák helyett Fülöp a 85. percben ill. Tóth B. helyett Nagyszegi M.(4) az 56. percben, Földi R. helyett Cseperkáló G. (5) a 66. percben, Horváth B. helyett Kucsera B. (4) a 72. percben
Sárga lap: Mester M. az 53. percben, Horváth B. a 68. percben, Seregy a 72. percben.
Gólszerzők: Tömösközy a 73. percben, Tömösközy a 81. percben, Deák a 84. percben.
Amit tudtunk jó előre: barátságtalan légkörben fogunk játszani - nem nekünk szól majd a kellemetlen fogadtatás, egyszerűen ilyen a híre a Kelen SC minden korosztályának, az őket körülvevő milliőnek. Számítani lehetett az emiatt előforduló játékvezetői tévedésekre, részlehajlásra. A hazaiak veretlenek, eddigi három döntetlenjük közül az egyiket ellenünk érték el, valószínűleg ez is fokozza majd a harci kedvüket. Aztán a hétvége eredményei küzül a nekik legfontosabb: a Gázművek első veresége lehetővé teszi a tabella élére ugrást - ez is a paprika farokra szórását eredményezheti.
Utólag is azt gondolom: felkészültünk mindenre amire kellett és lehetett, mégis elfogytunk a végére. Nagyjából úgy lettek a dolgok ahogy előzetesen megbeszéltük, partiban voltunk agresszivitásban is, a taktikánk működött egészen az utolsó negyed óráig. Az első félidőben Schirilla Gyuri kihagyta a már-már szokásos 1:1 elleni helyzetét (a másik fél ilyenkor a kapus szokott lenni), Dankó Dani szép felső sarkos lövését bravúrral védte a kelenvölgyi kapus, míg a mi oldalunkon két távoli kísérletet kellett Szalkai Ferinek szögletre paskolnia. A hazaiak játékkal nem nagyon jutottak be a büntetőterületre. Ekkor is látszott azonban, hogy minden ütközés után színészeti előadás zajlik, sikongató és hirtelen gyógyuló játékosokkal az ellenoldalon. A második játékrészben aztán a legnagyobb helyzetet is mi hagytuk ki, Horváth Bendegúz 2 méterről mellékotort egy pattogó labdát - és mire a 70. percig eljutottunk megérett a Kelen SC számára a helyzet. A kintről jövő gyűlölethullám - minket ez másodlagosan érintett, a fő cél a játékvezető volt - hatására még befújt ellenünk egy gólhelyzetet elhárító téves lest, kiállítással fenyegette és evvel cserére kényszerítette Horváth Bendit a spori, s innentől tálcán adtuk magunkat a vereségnek. Óvatosabbak lettünk, nem vállaltuk már a párharcokat és a győzelmet jobban akaró csapat "bedarálta" a mieinket.
Szalkai ferenc megbízhatóan védett a 70. perc környékéig, utána megint kiderült, a lelki nyomás elviselésével bajai vannak.
Magyari Milán védőmunkáját megtette, azonban a játékhoz semmit nem tudott pluszban hozzátenni.
Szabó Bertold már szokás szerint hozta a biztosat, de mintha nem érezné a jobbakra nehezedő súlyt: amikor meginog a torony, mindig az erőseknek kéne megtámasztani a falakat - ha nem így van, dől az épület.
Sávoly Gergő egy (helyenként kettő) évvel fiatalabban is bátran vette fel a harcot, párharcait megnyerte, van vér a pucájában - bár ez nem ma derült először ki róla.
Mohácsi Bence megpróbálta a középpályára kivinni a játékát, kevés egyensúlyt tudtak az előtte játszók ehhez neki biztosítani, így próbálkozásai nagy része meddő volt.
Földi Roland nagy harcban állt a labda megszerzéséért, a játék jellegéből adódóan sok fejpárbajra kényszerült, ezek többségét megnyerte. A megszerzett labdák továbbításával vannak még gondok, de akarása ma is példaszerű volt.
Tóth István felaprózódott a védekezés biztosításában - igaz nem az ő dolga lett volna a támadások állandó segítése, ám emlékezetes pillanata nem sok akadt.
Dankó Dániel az első 20 percet "átaludta", aztán egy emlékezetes 25 perc alatt lőtt mint az ágyú, balszerencséje volt hogy gól nélkül zárta az első játékrészt. A másodikban Tóth Pistihez hasonlóan eltűnt a mezőnyben.
Tóth Bence a kihagyás után ügyesen illeszkedett vissza a csapatba, cseréjét az edzői óvatosság ihlette - talán jobb lett volna ha végig pályán marad (ez kis önkritika lett volna).
Schirilla György ma kiverte a biztosítékot nálam. Az, hogy eredménytelen, az semmit nem jelent nekem. Az, hogy nem vesz részt a csapat közös terheinek cipeléséből, az már jobban bosszant, de a megoldható edzői feladatok közé tartozhat. Viszont a társak folyamatos "fikázása", a kívülállás mai éreztetése - ezt nem tudom elfogadni.
Horváth Bendegúz rengeteget futott, harcolt, igaz összjátékra, az előzetesen kértek betartására alig lehet rávenni, de lelkesedése miatt lehet rá számítani. Azonban ha bedurran az agya - az szép baleset, ha nem cserélem le, a megrettent játékvezető simán kiállította volna.
Nagyszegi Mihály nem tudott hatékonyan segíteni a csapaton.
Cseperkáló Gergő jól teszi a dolgát ha lehetőséget kap - ami a gond, hogy onnan jött az első két gól, ahol ő állt őrt - még ha nem is konkrét a hiba, ez mégis elgondolkodtató.
Kucsera Bálint kicsit kapkodva lett becserélve, terven felüli, tűzoltás szerű lett a beállása, nem okozott csalódást, de sokat ő sem tudott változtatni a kialakuló szituáción.
Néhány szó a körülményekről. Ezen a találkozón két szurkoló tábor is volt. Nekünk mindenütt megvannak az értünk szorítók, másutt ez kevésbé jellemző. Hogy ki, milyen hangnemben buzdít, hogyan reagál a látottakra, az a szisés drukkerek között is igen eltérő - de jórészt belefér a kultúrált szurkolás kibővített keretei közé. Kelenvölgyben azonban olyat tapasztaltam, ami ismét elgondolkodtatott: mi a fenének csináljuk ezt az egészet? Kinek kell ez? A játék menetétől tök függetlenül ment a sárga vagy piros lapok követelése, a mieink ócsárlása, fenyegetése. Egy sajnálatos sérülés után (két játékos összefejelt, semmi szabálytalanság nem történt) mentő érkezett és az edzőpályán melegítő BLASZ III. osztályban játszó KISE játékosai (felnőttek) valami félreértésből adódóan olyan hangnemben szidták az ott ácsorgó cserejátékosainkat, majd engem is, hogy leesett az állam. Lehet hogy hibázik az ember, lehet hogy nem udvariasak a tartalék játékosok, de hogy 30 - 35 éves felnőttek fenyegessenek 15-16 éveseket: újra kérdezem:  ez a magyar foci belterjes világa?
Mert akkor okádok egyet és csak műúszást nézek. Ez tényleg kinek kell?