Reméltük, nem egy új sorozat kezdete volt, aztán...

Szívességet tettünk a vecsésieknek, ők szerepelnek az NB II közép csoportjában is, ahhoz hogy normálisan felálljanak, nem tudnak egy napon játszani mindkét helyen - belementünk a csúszásba, s lám megszakították győzelmi sorozatunkat.
Igazság szerint már érezhető volt a srácokon a nagy mellény és a bizonytalanság (tényleg ilyen jók vagyunk?) furcsa elegye. Ráadásként néhányuknál a sulikezdés eufóriája is átcsapott a rosszabb jegyek miatti szorongásba és a fáradtság jelei is észrevehetőek voltak a szakértő szem számára. Ez a szem én lennék, s ha igazán szakértettem volna talán nem kapunk ki, de hát jó pap is holtig tanul, a szakértő szem meg felirat magának egy szakértői szemüveget, hátha legközelebb...

Szt. István SE - Vecsés FC U-16
2-3 (1-2)
Rozsnyai u., 40 néző
Szt. István SE:
Kiss T. (5) – Földi (6) Tóth I. (5) Mohácsi (7), Pityó(6) – Kucsera (4) Varga B. (7) Poszuk (4) Molnár B. (4) – Kiss B. (5) Schirilla (4)
Csere: Kucsera helyett Rába (6) a szünetben, Poszuk helyett Toldi (-) a szünetben, Toldi helyett Tóth B. (5) a 60. percben
Gólszerző: Kiss Benjámin a 29. percben, Varga Bálint a 73. percben
Sárga lap: Földi Roland a 20. percben, Mohácsi Bence az 59. percben
Több szempontból is tanulságos lehetett ez a mai találkozó. A kora reggeli kezdés és az elmúlt hetek győzelmei egyaránt okozhatták a késői ébredést: a 20. percben kétgólos hátrányban voltunk. Csodálatos közönségünk segítségével az egyenlítés is sikerült, ám a korosztályra jellemző (hoppá, és akkor Gera Zoltán, Tímár Krisztián és Babos Gábor örökifjú? lásd még Ibrahimovics) heves győzni akarást egy kontratámadás végén jóvátehetetlenül büntette meg a végig nagy akarattal, agresszívan – bár kissé egysíkúan futballozó vendégcsapat. Be kell látni: ebben az összeállításában (nem véletlenül emelem ezt ki, megtekintettem a korábbi felállásaikat) jelenleg célratörőbb társaság volt a vendég csapat. Hogy ez a célra törés nem a labdarúgó tudásban jelenik meg – ez más kérdés, de ennek boncolgatása a savanyú szőlőt juttatná mindenki eszébe.
Kiss Tamásnak kevés feladata volt, a harmadik gólnál mutatkoztak hiányosságok a munkavégzésben - azért ez nem az ő veresége volt.
Földi Roland keményen, aktívan és jól játszott – csak egy kicsivel több figyelem és TALÁN nem kerülünk kettővel hátrányba.
Tóth István feszülten és sok hibával játszott az első játékrészben, érezhetően hiányolta Sávoly Gergőt maga mellől. Később feljavult, de egy stabil védelem vezérétől több kellene – Őt ismerve van is több (lényeges a létige ideje).
Mohácsi Bence az első 20 perc után ugrásszerűen feljavult, az egész csapat legjobbja volt. Jó ha kevés szóval is lehet jellemezni egy játékos teljesítményét.
Pityó László hatalmas idegfeszültségben játszotta végig a meccset – a párharcai nagy részét megnyerte, a felfutásai látványosak, de kevéssé hasznosak voltak. A csapatjátékba kéne jobban beilleszkednie – ja, és azok a bedobások… Emberileg (milyen idióta kifejezés, mintha lehetne állatilag, vagy növényileg) pedig a legteljesebb elismerésem neki, aki érti amire gondolok az érti, a többi pedig csak pipafüst.
Kucsera Bálint ma… Kucsera Bálint ma… Semmi nem jut eszembe, egy félidő szürke szamárság – bár fájós bokával lehet hogy ennyi a max.
Varga Bálint az első rész elejét labda és ellenfélkeresőben töltötte, aztán egyszer csak kivirult és olyan, de olyan gólt lőtt, hogy…. de a kontráknál már megint hiányzott a végén, vitte a szíve, nem lehet ezért haragudni rá. Összességében jó volt ma ez a Bálint ficere – nekem plusz boldogság hogy igazolja csapatösszeállítási érzékemet.
Poszuk Balázs, mint Kucsera ikertestvére, aztán kiderül hogy lázas – ez így értelmetlen hősiesség volt. Nem jó ha kevés szóval is lehet jellemezni egy játékos teljesítményét.
Molnár Bálint fizikailag nem bírta a versenyt a „káposztán tenyésztett” vecsési fiúkkal, rajta volt leginkább érezhető mit tesz a puszta erő a finom megoldásokkal szemben.
Kiss Benjámin hajt és lő (ma gólt is), csak látnám már hogy a többiek is érnek a játékban valamit neki – az önzése ellenére csodálom hogy 10 nappal a gipsz után ennyit is hozzá tudott tenni a játékhoz.
Schirilla György alig kijőve az influból hajtott és hajtott – ma kimaradt ami eddig bement, lesz ez sokkal jobb is, ma meg a sokkal roszabb volt.
Rába Patrik nem először vette fel pillanat alatt a tempót, csereként abszolút jó a játéka.
Toldi Bence alig ért labdához, már ugrott is a térde valamerre, ma ennyi jutott neki.
Tóth Bence a bal oldalon ügyeskedett, el is játszott a védőjével, ám a befejezések előkészítése elmaradt. Ennek ellenére vele elégedett vagyok, egyenlőre kevés lehetőséget kap és ezt remekül viselve volt hasznára társainak (és saját magának).