Once upon a time in the alapszakasz

Véget ért a bajnokság első lépcsője. Most úgy vagyunk mint a felkészületlen űrhajós, aki várja hogy a hordozórakéta leválása után mi is történik majd - szembe repülünk a csillagokkal és egy másik galaxisban térünk magunkhoz, vagy besül a motor és maximum a holdig battyog velünk star trekünk.
Vagyis fogalmunk sincs , hogyan tovább. Állítólag 10 csapattal rájátszás jön, újra sorsolva a párosításokat, mindenki visszajátssza az őszi meccsek pályaválasztását és minden eredmény, megszerzett pont, gól, stb. marad a helyén. Ez a csillagugrásos verzió - és a legvalószínűbb is, minden holdsétálósat hagyjunk a fenébe egyenlőre.
Az utolsó alapmeccset a tök uccsó Rákosszentmihályi SC ellen vívtuk - és nyertük meg, ahogy alább látható lesz.
Előbb azonban némi magyarázat az összeállítás furcsaságaira, illetve a heti eseményekről is ejtenék szavakat.
Alaphelyzetben nálunk a kapuskérdés szinte megoldhatatlan. Szalkai Feri, Juhász Gabi és Lajtos Levi - az ugye három, akik ősszel felváltva őrizték a kaput - ha tapintatos lennék azt mondanám, változó sikerrel. Mellettük Szakolczai Sanyi arra várt hogy leigazolódhassék - most hogy megtörtént alig látom, nehéz negyedikként számítani rá. Ám ott van Hárskúti Adrián - vele már öten vannak az egy posztért sorban állók. Nem ennek a fórumnak a feladata sorrendiséget hirdetni, ráadásul a születési évszámok sok mindent meghatároznak a jövőt tekintve, a gyermeki és sportolói türelmetlenséggel azonban nehéz megküzdeni. Adrián ujjtörése és Sanyi hiányzásai egyenlőre visszaállították a hármas békét, ám Levi a hét elején besokallt: úgy érzi keveset szerepel. Tavaly Gáborral már megvívtuk az efféle csatát, most újratermelődött ez a helyzet, ezért itt szeretném tisztázni és mindenki előtt világossá tenni: Jelenleg Feri az első számú kapusom, ez nyártól változik a kora miatt. A két kicsi felváltva kap szerepet az alapszakaszban - ennek persze épp vége. A rájátszás már az NB-s bajnokság előszobája lesz: a teljesítmény számít és nem annyira a pedagógia. Próbálom udvariasan, de azért érthetően: aki nem tud a padon saját magát szétszaggatva, küzdve ülni, az sosem lesz nyertes egy versenyben sem. A mellőzöttség érzés, az e miatti sértettség konzerválja a negatív érzelmeket, ez kiül az emberre - és ki szeret sértett embereket látni maga körül?
Más. Van egy rendem, amit megkövetelek. Vállaltam némi konfliktust a csapatért az ősszel: nekünk minden szerelés legyen meg, fütyülök arra hogy az idősebbek mit szólnak a kicsik felruházkodásához. Ám cserébe a hivatalos alkalmakkor (praktikusan: meccs, utazások) KÖTELEZŐ az egyesületi cuccok viselete. Azt gondolom a Szt. István SE (itt most az állam alapítója iránti honfiúi büszkeségről szót sem ejtenék) színeiben való járás-kelésnek földöntúli, boldog érzéseket kell okoznia bárkinek, aki ezt megteheti. Hozzánk, közénk tartozni nem nyűg, de dicsőség. Ehhez képest a mai meccsre hárman is mintha a campingből jöttek volna. Piros bermuda és térdig érő farmer, fekete pólótrikó: na neee, a sok különálló az sosem egy csapat, köztünk nem kötelező lenni. Miután az is felmerült, hogy a Rákosizé ellen könnyen erősködik az öreg, szintén ezúton közlöm: meg lehet próbálni bármikor. Újra elmondom: nem érdekel a csapat bajnoki eredményessége. Ami érdekel: ne magyarisztáni labdarúgókat neveljek. Aztán a csapatjáték majd pótolja a mégoly nagy tudás hiányát is. Ha nem, akkor marad a jó hangulat és az a néhány tehetség, akik majd érem nélkül, de sikeresen felkészülten vágnak a felnőtt létbe.
Szt. István SE Rákosszentmihály SC   U-16
13 - 2 (5-2)
Rozsnyai u., San Istvan Arena, 35 néző
Szt. István SE: Szalkai F. (5) - Cseperkáló G. (6) Tóth I. (7) Mohácsi B. (6) - Dankó D. (9) Kucsera B. (7) Toldi B. (7) Molnár B. (7) Pityó L. (7) - Nagyszegi M. (5) Tóth B. (9)
Csere: Szalkai helyett Lajtos L. (7) a szünetben, Nagyszegi helyett Földi R. (8) az 50. percben, Mohácsi helyett Szűcs Á. (6) az 57. Percben
Rákosszentmihály: Bolla - Kiss N., Cserhalmi, Németh Á., Kántor, Németh B., Kiss M., Bíró, Fodor, Hari, Usman
Csere: Kántor helyett Rózsa a szünetben, Usman helyett Khareit a 49. percben, Németh B. helyett Hódi a 60. percben, Németh Á. helyett Szalai a 65. percben
Gólszerzők: Tóth Bence az 5. percben, Dankó Dániel a 19. percben, Tóth Bence a 30. percben, Molnár Bálint a 34. percben, Hari Zoltán a 42. percben, Hari Zoltán a 44. percben, Dankó Dániel a 45. percben, Dankó Dániel az 50. percben, Molnár Bálint az 57. percben, Tóth Bence a 63. percben, Toldi Bence a 66. percben, Földi Roland a 70. percben,  Pityó László a 75. percben, Kucsera Bálint a 77. percben, Földi Roland a 82. percben
Sérülés miatt hiányzott Szabó Bertold, a Juhász-Schirilla-Horváth divatdiktátor trió is kiült a padra, míg Szűcs Ádám kezdőcsapatba jelölését cipőviselési szokásai akadályozták. Aki érti, érti, a többiek érdeklődjenek azoknál, akik értik. Hiába tudtuk hogy a legkönnyebb ellenfél jön, a körülmények mégis sok kérdőjelet vetettek fel. A társaság azonban hamar kiegyenesítette ezeket - a második félidőben már színezésre is jutott energia. Ilyen sok gólnál nehéz az emlékezet dolga. Azért feltétlenül megmarad Dani érintés nélküli szöglete (2. találat), Kucsi szólója (talán körül is nézett, van-e még valaki akit becsaphat), Pityó Laci örömében égnek szúrt ujjai, Molnár Bálint okos ballábas bombája, a mindig jobbhátvéd Roli két csatártalálata és Mix három kígyózása. Levi földöntúli kapusbravúrja után a játékvezető is csak nézett: már írta volna a gólszerzőt. Jó volt úgy nyerni, hogy nem kellet izgalom, jön a langy tavaszi idő, így nyugodtak a szombat esték.
Szalkai Feri se hiba se bravúr, néhány határozatlan kifutás. A gólokról nem tehet, de bravúrt sem mutatott be ezeknél a helyzeteknél - azért ma nem számított kulcspozíciónak a kapus posztja.
Cseperkáló Gergő szinte feladat nélkül játszott, a passzokban nagyon jól ott volt, a támadójátékba sokkal többet próbált bekapcsolódni mint amit a társak engedtek neki.
Tóth István szép mentések, stabil labdakihozatal, hiba nélküli játék mellett az első kapott gólnál elvétette a visszahelyezkedést - a második szinte azonnal jött, hát mi ez az egy perc a többi 89-hez képest?
Mohácsi Bence mint mindig, csak ma dolga nem volt. Előretörésre a három belső védős játékban sok lehetősége nem volt, védőfeladata sem sok, egészségügyi mozgásnak épp megfelelt védőinknek a mai délután.
Dankó Dani csilli-villi,  szögletgóljával nem csak a vendégek arcára fagyasztotta rá a mosolyt, de csapaton belüli próbálkozó vetélytársai isirígykedve nézhették amint a hosszú oldali kapulécről a hálóba vágódik a labda. Egyébként is végig a legjobbak egyike volt.
Kucsera Bálint szenzációs góllal tette emlékezetessé a napot. Az egész találkozón ügyeskedett, szerelései az első félidőben nem voltak ugyan elég határozottak - a második játékrész viszont szinte tökéletesre sikerült.
Toldi Bence akkora gólt lőtt, de akkorát, aztán akkora helyzetet hagyott ki, de akkorát... Azért ez egész jó volt, tőle szokatlanul önzetlenül játszott, olykor feláldozta a saját sikerét is egy talán jobb helyzet kialakításáért. Az a lőtt gól pedig akkora volt, de akkora...
Molnár Bálint ma a szürke eminenciás szerepét játszotta. Eminenciás uram azért kettőt vert, abból a második nagyon okos és nagyon erős lövésből született. A kérdésem szinte a szokásos: de mi ez az állandó temetői hangulat, a sírásra görbülő száj? Azon kívül hogy mindenki kedvence, a lányok imádják, tudását elismerjük, most gólokat is lőtt - mi a frászkarika kéne még a mosolygós Bálinthoz?
Pityó Laci épp az ellentét. Ha 5 percet kap már plafonig ugrik a boldogságtól, ma még gólt is lőtt: jó hogy nem röpködtek madarak a környéken, mert mindet megfogta volna örömében. Aztán megint a cselek: értelmük nem sok van, de süt belőlük az élvezet. Na ezért focizom én! - üzeni a világnak. Vettem az üzit Pityesz.
Nagyszegi Mihály ma egy kiadós futóedzésen vett részt. Megcsinálta egy félidő alatt a 30 x 60 métert labdával - csak haszna nem sok akadt, már ha a fizikai fejlődéstől eltekintünk. Azért ez sem katasztrófa: előzékenyen átengedte a napi sztár szerepét a többieknek.
Tóth Bence Danival együtt pedig átvette. Minden meccs előtt mondogatom neki: most már elég hogy ügyeskedsz, tessék gólt lőni. És tessék. Hármat vállalt, de ezeken kívül is őrületbe kergette volna a védőket ha azok nincsenek amúgy is apatikus hangulatban. Ma névnap nélkül is Bence napja volt.
Lajtos Leventének kevés dolga volt de azok kivétel nélkül nehéz feladatok. Az az egy védés pedig minden türelmet megért: egy méterről leadott bombát hárított - ki tudja honnan pattant fel oly gyorsan. Szóval most lehet gondolkodni: Ki is az első számú kapus?
Földi Roland csatárposztra állhatott be, ez ajándék egy ilyes meccsen. Be is szólt kétszer a kapuba: hé, háló, rég találkoztunk, emlékszel, Ráckevén jártam feléd? A viszontlátás öröméből csak a szentmihályiak maradtak ki a mai napon.
Szűcs Ádám megjáratta új cipőjét, magabiztosan kapcsolódott be a játékba, de nagy megpróbáltatásnak nem tették ki a vendégek.