Nagy mondás volt egykor: Tudtam hogy valaki előbb-utóbb beleszalad a késbe!

Ezt a nagy mondást Verebes Józseftől idéztem, ki egykor MTK edzőként egy nem túl jól sikerült szezonkezdés után nyilatkozta, mikor is megverték 7-0 -ra a Kaposvárt. Egy ilyen mondat mindent igazol, jól felkészültünk, stb., csak a szerencse meg ilyenek. De tudtam! Mert jól felkészültünk, stb.
Nekünk nem takaró ez az idézet, meg hazudnék is ha azt állítanám számítok a nagy gólkülönbségű győzelmekre, mi tanulni és javulni akarunk, aztán ha sikerül mégis a késbe szalajtani valakit, az kész öröm - de a sisakszíj az húzódik újra és újra!
XII. ker. Hegyvidék SE - Szt. István SE   U-16
0-8 (0-3)
Hunyadi M. u., 70 néző (meg egy csomó potyázó a különböző vonatok ablakában, a komplett NB I. megirigyelne ennyit - a tehervagonokban kuksoló szénről már ne is ejtsünk szót).
Hegyvidék SE: Réti - Sinkó, Balla, Emri, Sűrű, Koller, Nagy, Petrovics, Béres, Pásztor, Bruck
Szt. István SE: Szalkai F. (6) - Cseperkáló G. (5) Szabó B. (8) Szűcs Á. (5) Mohácsi B. (7) - Dankó D. (8) Tóth I. (8) Schirilla Gy. (8) Molnár B. (7)- Horváth B. (7) Nagyszegi M. (7)
Csere: Nagy helyett Hornácki, Sinkó helyett Berényi, Petrovics helyett Sárközi, Koller helyett Tóth, Pásztor helyett Imre
Szalkai helyett Juhász G. (8) és Cseperkáló helyett Tóth B. (6) a szünetben, Szűcs helyett Pityó L. (7) az 57. percben, Schirilla helyett Toldi B. (5) a 60. percben, Dankó helyett Kövy A. (6) és Nagyszegi helyett Kucsera (6) a 64. percben.
Góllövők: Tóth István a 12. percben, Nagyszegi Mihály a 18. percben, Schirilla György a 38. percben, Schirilla György a 46. percben, Dankó Dániel a 47. percben, Schirilla György az 56. percben, Horváth Bendegúz a 78. percben, Szabó bertold (11-esből) a 81. percben.
Elég hegyes és éles volt a mai (tegnapi) kés, sajnáltam is kicsit a hazaiakat. Láthatóan nem erre készültek, szép lassan odalopakodtak mögénk a táblázaton, előzési pozíció után ez igazi hidegzuhany lehetett. Nekünk persze ez jó: nem csak eredményesen, de a bajnokság egésze alatt első ízben szépen is játszottunk. Kevés módja van a csapataimnak arra hogy elégedett edzőt lássanak maguk előtt: ma (tegnap) ez is megtörtént.
A kezdeti tapogatódzás után (ugyan már akkor is inkább mi tapogattunk, de olyan jók ezek a sportújságírói zsargonok) a 12. percben egy felszabadítási kísérlet után Shirilla kapura lövési kísérlete elment a kifelé mozgó védők között és a balösszekötő helyén érkező Tóth István mintegy 10 méterről a kapuba lőtt. A 18. percben az egész mérkőzés legszebb támadásának végén a Dankó Dani által középre játszott labdát a középen üresen maradt Nagyszegi Misi könyörtelenül vágta a kapuba. Aztán jött a Schirilla show első része: a középpályáról végigvitte az egész védelmen a játékszert - majd a legszebb élmény: csüccs a kapusnak, gurítás és már 3-0 ide.
A szünet után 1 perc 26 másodperccel már 5-0 volt. Előbb Schirilla Gyuri egy jobb szélről érkező passzt vert olyan 15 méterről (valahova) a léc alá, majd Dankó Dani igazi bombagóllal tette feledhetetlenné kíváló teljesítményét. Ő a 16-osról szaggatta apró darabokra a hálót. Schirilla még megtetézte a hétvégéjét eggyel az 56. percben (kettőt már szombaton vállalt a 17 évesek között), majd sok próbálkozás után egy egyéni akció végén Horváth Bendi is elkezdte a termelést: ahogy mondani szokás kipókhálózta a jobb felső sarkot. Végül Mohácsi Bence buktatáását követően Szabó Bertold használta ki magabiztosan a büntetőt - és irány az oldalvonal, boldog nézők és büszke játékosok kavalkádja zárta ezt a szép vasárnap estét.
Szalkai Ferenc kevés dolgát jól látta el, volt bravúrja is, de a kirúgások...
Cseperkáló Gergő keményen és határozottan, ám technikai hibákkal tartítva teljesített, ám meccs utáni rosszkedve indokolatlan: cseréje a középpályáról szólt, arról nem beszélve (majd Toldinál is ejtek erről szót) jó lenne ha mindenki képessé válna a csapatban elért teljesítményt nézni és nem saját egyéni sikereit hajszolni.
Szabó Bertold a mezőny egyik, ha nem az egyedüli legjobbja, bástya hátul aki néha előretör - és a tizit berúgta!!!!!!
Szűcs Ádám megint kis elfogódottsággal játszott, de rengeteg labdát szerzett és fejjel úr volt a területén.
Mohácsi Bence nagy király: balszélsőként rohamozott és büntetőt harcolt ki, csak a múltheti intelmemet felejtve rúgni is akarta. Bájos ahogy mindent szeretne ő csinálni - szívem egyik (van vagy 28) csücske Ő.
Dankó Dani végre perfekt - semmi gátlás, megette az összes ellenfelét, még önzetlen is meg bombagólt rúgó is, álom ahogy játszott.
Tóth István az új szerepkörben góllal nyitott, aztán volt még jobbhátvéd, meg jobb oldali belső védő - Jolly meg Joker egy személyben - talán írtam már, igazi kapitányként, szóval ez ma is (tegnap is) így volt.
Schirilla György a hétvége sztárja lett. Szerintem (szakmai hozzáértés - hihihi) a helyére került ebben a mélységből induló centerben - sok így a mezőnymunkája is és ugyanolyan eredményes mint előrébbről indulva.
Molnár Bálint osztott és szorzott - osztotta a zseniális labdákat és felszorozta a társak teljesítményét, vidámnak kéne lennie, erre szomorú hogy nem Ő a gólkirály - ha tudná hogy hozzá kéne köszönetért járulni sok gólszerzőnek, talán vigyorogna viccek nélkül is.
Horváth Bendegúz nagy akarással és kevés szerencsével kezdett, aztán előkészített és rúgott is gólt, egyszerűen jól játszott.
Nagyszegi Mihály végre kettősség nélkül futballozott, nem volt kétféle félidő. Csak jó és még egy jó, gólveszélyes és önzetlen játékával emlékezeteset nyújtott.
Juhász Gábor egy ici-pici hibával és hatalmas bravúrokkal őrizte a kapu. Egy hálóőrnek ez a legnehezebb: vezet a csapat sok nullra és mindegy hogy kapunk-e vagy nem, de mégis inkább ne kapjunk. Volt egy kivetődése: Ilyet is tud? Nagy piros pont mára (tegnapra) neki.
Tóth Bence szinte őrületbe kergette a védőket. Mikor azt hallottam: ne húzogasson már ott! - mintha hájjal kenegettek volna. Azért jó lenne már gólt is látni tőle.
Pityó László flikk és flakk, kőkemény és bársonypuha hátvédjátéka - nem tagadom - meglepett, de kellemesen. Van min gondolkodnom, ki és hol játsszon ha jön Laci és így adja fel a leckét.
Toldi Bence nagy akarással gólt akart és ez nem sikerült - kicsit önzetlenebbül többre jutna - ám megint ott a feladvány: ha játszik, nyerünk. Ez legyen a legnagyobb gondunk. Neki (már utaltam rá) is azon kéne gondolkodni: ez csapatjáték, nem lehet elkenődve ha nem Ő nyeri meg a találkozót.
Kucsera Bálint végre táncolt kicsit, ez tetszetős fél óra volt tőle.
Kövy Attila bátran megharcolt a sokszor kétszer akkora védőkkel is, ha nem oly önzetlen még gólt is rúghatott volna - és neki nagy élmény: magasabb volt a bírónál! Ez is egyfajta örömforrás lehet az embernek.


Most már visszatérő élményként szót ejtenék a csajszikról is: múlt héten Tóth Pisti, most Dankó Dani szülinapját ünnepelhettük győztes meccs után Iza és Évi tortáival, sütijével. Bizony mondom néktek: ha lenne többférjűség, mindenki elvenné őket feleségül, nemcsak szépek, de kedvesek is - és a konyha, a cukrászremekek!!! Váoooooo.
:)