2010. február 27., szombat

Szomorú kitérő

Az élet a legnagyobb rendező, Spielberg, Coppola és a többiek sírva kérik a receptet ha valami fordulatosat akarnak csinálni. Van még az ember tervez, Isten végez duma, s most igazán végzett, a káromlás marad az ittmaradtaknak - vagy a belenyugvás, ízlés és vérmérséklet dolga az egész.
Meghalt Fodor András. Csupasz szavak, a családtagoknak biztosan sokkal több, nekem egyszerűen a sikoly forrása. Alig ismertük egymást, ritka az ilyesmi, egy-kettőre mintha egy húron pendülnénk, szemben állt a BVSC edzőjeként, bajnoki, teremtorna és két edzőmeccs jutott nekünk. Nincs még két hete hogy higgadt nyugalommal fújta a felkészülési találkozónkat, ki gondolta volna akkor hogy egy hét sem maradt neki a földi létből. 43 év labdarúgás, ifjúsági válogatottságok, NB I, bohém fiatalság, majd a megnyugtató-felkavaró amerikai 8 év és a tapasztalatok átadásának kísérlete Pesten egy egykori nagy egyesületben. Zsiványokat fékezni, ez neki való volt, mindent tudott amit a srácok még csak próbálnak.
Könnyű mondani hogy nyugodj békében, odaátról nincsenek igaz híreink. Nekem (és itt fontos az egyes szám első személy) nem lesz nyugalmam bármit kívánok: elindult a kb. korosztályom. Állunk a vonal mellett, nyúzzuk egymást és egyszer csak kiszáll valaki a körforgásból. A következő alkalommal új ember áll a helyén, Bandi, ez nem jó így, kelj fel és játsszunk még - ha nem megy akkor csak köszönöm hogy hasonlók lehettünk.
Jó utat!
Barátod, az öreg darázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése