Nagyok - Kicsik

Újabb visszaállítása az óráknak, magyar nyelvből elégtelen, ülj le fiam, hülye vagy - mondaná egy magyar tanár, a lényeg: ismét mostani a dolog.
Edzőmeccs berkeken belül, nagy hepajnak néz ki, lehet a suliban készülni, megverünk, megvernek, azért csak a pályán - de így is nagyok az izgalmak már előre is.
Szt. István U-17  -  Szt. István U-16 (ezek volnának a darazsasok)
5-4 (3-1; 1-2; 1-1)
Rozsnyai u., 30 néző
U-16: Szakolczai S. - Tóth I., Szabó B., Szűcs Á., Mohácsi B. - Dankó D., Varga B., Molnár B. - Horváth B., Schirilla Gy., Tóth B.
Csere: Szakolczai helyett Szalkai F., Tóth I. helyett Földi R., Varga B. helyett Kucsera B., Tóth B. helyett Toldi B., aztán oda-vissza mindenféle cserék.
Gól: Schirilla György, Horváth Bendegúz, Horváth Bendegúz, Schirilla György
Játszottunk már egymással, a régebbi időkre visszatekintő bejegyzéseimben kicsit igaztalanul nem említem teljes jogú edzőmeccsként ezeket a belterjes találkozókat, de ki szeret virítani az 1-9, meg 1-7 féle eredményekkel. Még a nyári edzőtáborban volt két ilyesmivel végződő, aztán ősszel is megismétlődtek a dolgok párszor (talán épp párszor, már ha a pár az kettőnek érthető). Mindig volt egy-egy szoros időszak, de végül állandóan a nagy gólkülönbség realizálódott. Sebaj, nagyobbak, meg így szent a béke, egy egyesületen belül akkor van egyensúly, ha a felsőbb évfolyam veri az alsóbbat.
Ez azért fontos (őszinte blog a blogom típusa, ha sértődés van - hát nincs mit tenni, ez a világ rendje, elfordítom a fejem kicsi gyere velem rózsát szedni, stb.) mert az elmúlt években fel-felborult ez a rend. Volt egy korcsoport, akik külön presztizst csináltak a belső elsőségből, botrányos hangvételű edzőmérkőzések, sértő edzői megnyilvánulások, beszólások mindenkinek - ez volt a rend és a trend. Amíg nyertek nagy volt a kioktatás, ha szoros volt, jött az "anyázás". A mostani U-17 és a mi csapatunk kicsit másként indult a közös életnek, Komáromban kimondottan baráti volt a viszony és az ősz folyamán sem sértettük meg senki önérzetét. Kellő alázattal estünk mindig el a harc mezején - ám ennek most vége szakadni látszik, lassan beérjük az idősebbeket, nézzük ők hogy fogadják a kisöccs erősödését.
Szomorúan állapítom meg hogy rosszul. A szoros mérkőzés alakulás előbb fenyegetőzésekbe, majd rúgdosódásba fordult - azért az öreg darázs kiosztotta a veréssel fenyegetőket, megvédendő a fészek ifjú lakóit - nem is akkora a paláver mint amekkorának így leírva látszik - de nézetem szerint a csírában elfolytott agresszió a jó agresszió.
Az első játékharmadban semmink nem volt, se védőjátékunk, se labdánk, így is gólig jutottunk. A második harmad történelmi jelentőségű, megnyertünk egy etapot a nagyok ellen, a játék itt is akadozott azért. A végső játékrész pedig a miénk, ökölvívásban pontozással nyertünk volna. Fociban épp kicsivel kikaptunk, de ez azért már igen közel volt.
Összességében sok gyenge egyéni teljesítmény, néhány kimagasló (változás a kiemelkedő után, de továbbra is a többiek közül értendő). Földi Roland, Szabó Bertold, Mohácsi Bence, Horváth Bendegúz és Schirilla György - szuper. Néhányan oksa, oksa, a többit fedje a feledés homálya.